Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

î szeptemberében elhangzott királyi ígérettel, valamint a Forgáchok és a többi nógrádi nagybirtokos főúr a tisztességtelen üzleti ügyekben való szereplésük feledtetése érdekében, tekintélyük és összeköttetésük súlyával elérte, hogy az 1868. XLIX. te. b. pontja alapján a magyar állam végül is megvette az eladósodott vonalat. így a salgótarjáni szénmedencében épített vasút lett a MÄV első vonala. Ugyanis a törvény kimondta, a „pest—hatvan:—salgótarjáni vasútvonalak, mely az államkincstár számára megvétetett, megfelelő állapotba helyezését". A d. pont pedig; kimondta, hogy a Magyar Északi Vasútvonalnak Salgótarjántól Losoncon át Besztercebánya felé folytatása, csatlakozása a Kassa—Oderfoerg vasúthoz kiépül. A vasutat a kormány 1868. június 30-án adásvételi szerződés alapján 7,5 millióért (Ft) megvásárolta. A vételárból 7,2 millió Ft-ot a kölcsönkötvények felvásárlására folyósítottak készpénzben. A szerződés értelmében, amelyben 1868. június 16-án a részvényesek közgyűlése eladja a József-tárnákig épített vonalat, kivételt képezett a társulat kőszénbányái, mely továbbra is tulajdonukban maradt. A szerződést, amelyet a király is jóváhagyott, Lónyay Menyhért magy. kir. pénzügyminiszter írta alá, a es. kir. szab. Magy. Északi Vasúttáirsulat nevében pedig Forgách Antal, Müller Móritz, Balássy Antal, Festetics Béla, Albert Hermann, Feldmann G. Károly. A MÉV megváltása következtében a Duna-partra tervezett pályaudvar helyett a MÉV „losonczi pályaudvara" lett a MÁV pesti (Józsefváros) első pályaudvara. A Pest—Salgótarján vasútvonal államosítása után a volt részvényesek a kormány engedélyével 1868. augusztus 6-án megalapították a Salgótarjáni Kősizéinbánya Rt-t. Az új társulatról a kortárs Lipthay Pál így írt: „A salgó-tarjáni Szt. István kőszénbányáknak csak az az egy bajuk volt, hogy szoros összefüggésben álltak az ominózus losonczi vasúttal. Mióta ez utóbbi második pályafutásában is megbukva, a kormány gyámsága alá került, a Szt. István kőszénbányák megszabadulva az összefüggés nyűgétől, több nyereséggel biztatnak". 1869. október 31-én a m. kir. közmunka és közlekedési miniszter 143 442. sz. rendelete a vasút nevét „Magyar Királyi Allamvasutakra" változtatta. A MÉV megváltása, a kamatgaranciális vasúti rendszer végét jelentette hazánkban. Helyébe a vegyes vasúti rendszer lépett negyedszázadon át. A vasútvonalak folytatását Losoncig és Zólyomig 1871. május 3-án és június 18-án történt átadásával már a MÁV építette ki. A Pest—Hatvan—Losonc—Besztercebánya fővonal gócpontjai, elágazó és csatlakozó állomásai a következő települések lettek: Hatvan: elágazás a pest—miskolci vonalból É felé. Kisterenye: kisterenye—kál-kápolna—kisújszállási vonal felé. Fülek: miskolc—bánréve—füleki vonal felé. Losonc; aszód—balassagyarmat—losonci elágazó vonal, Losonc—Gács szárnyvonal, Losonc—Poltár—Üjantalvölgy szárnyvonal.

35 67