Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

A régi Ipoly—Sajóvölgyi vasút elnöke gr. Károlyi Ede új formában, mint a pest—miskolci vasút képviselője jelentkezett ismét a küzdőtéren. 1863. április 15-én választmányi ülést tartottak, az elnök gr. Zichy Ferenc lett, aki kivált a pest—losonci vasútiból, és. új vállalkozásba kezdett. Ez a vasúti bizottság a felvidéki városokban akart részvényeseket szerezni. Az újabb pást —miskolci vasút, mivel minden realitást nélkülözött, természetes, hogy nem valósulhatott meg.

26 Közben Brellichék megnyerték tervükhöz Coburg-Gothai Ágost pártfogását —, aki már 1857-ben az Ipoly—Sajóvölgyi vasutat is pártfogolta — és gr. Forgách Antal kancellár, gr. Forgách József, br. Sina Simon, gr. Czebrián Ferenc, br. Podmaniczky Hermann támogatását, s így ezek, mint részvényesek csatlakoztak a társasághoz. Ezek után a pest—losonci vasút engedményirata és a vasúti vállalat megalakulása gyorsan tető alá került. 1863. január 19-én megkapták az uralkodói engedélyt a vasútépítkezésre és a társaság; a ,.cs. kir. szabadalmazott Pest—Losonc—Besztercebányai Vasúttársaság és a Szent István Kőszénbánya Rt." nevet, vette fel. Ebből a vasúttársaságból alakult meg a Magyar Északi Vasút. Az építést október elsején kezdték meg.

27 A hazai és később az egyre nagyobb szerephez jutó külföldi tőkeérdekeltségek melyek különböző bizottságok mögé húzódtak, csupán fedőszervnek szánták a bányatársulatot a vasútépítéshez. Spekulációik érdekében nagyszabású sajtókampányt indítottak. Brossurakat adtak ki, cikkeket írattak, amelyeket részvényekkel fizettek meg. A vesztegetések eredményeképpen, 1863 júliusában engedélyezési és alapítási költségek címén 405 800 forint áru elajándékozott részvényt könyveltek el. A megindult sajtókampány azt eredményezte, hogy a közvéleményt befolyásolni tudták. Január és március között a vasút jövedelmezőségét, а к őszén termelés és a kőszén tartalékok óriási értékét reklámozlak. A komoly tőke hiányában kaptak az alkalmon, amikor 1863-ban a kormány ínségsegélyezés céljából nagyobb közmunkákat kezdeményezeit. A társulat a „financzminisztériummal" kezdett tárgyalásokat, hogy a vasút alapmunkálatait ebből a pénzből fedezhessék. Forgách Antal kancellár — a társulat tagja — vette kézbe az ügyet —, s mint Belitzky János írja Szederkényi Nándor 1865-ös leleplezési cikkét ismertetve — „.. .imiért, miért nem — nem tartozik ide —, kedvenc gyermekévé fogadta az idétlen szülöttet, s táplálásáról is, gondoskodott az ínségest pénzből". A társulat lemondott az állami kamatgaranciáról, így az állami körök óvatosságát el tudták altatni. Hogy miért tették ezt a lépést, annak okát abban kereshetjük, hogy azzal az óvadékkal sem rendelkezett a társaság, amelyet le kellett volna fizetnie. Inkább egy emlékiratot bocsátottak ki ismét, amelyben beszámoltak céljaikról és eszközeikről. Ez lett az „Authentische Notizen über die Pest—Losoncz—

Neusohler Eisesenbahn und Sz. István Steinkohlenbergbau—

Geselschaft" с röpirat. Ebből közölt adatokat a Pesti Napló, különösen a vasút jövedelmezőségére vonatkozóan. Itt isimételten leszögezik, hogy a társaság célja a vasút építésiével utat nyitni Pest, az Alföld, Gömör és Beszterce felé a nógrádi kőszénnek. A besztercebányai bányakapitányság a kőszén mennyiségét 1443 millió mázsára becsülte, amit 90 év alatt sem lehet kibányászni, s a „kőszéntelepek úgy feküsznek egymáson, hogy a kiaknázás és hasznosítás nem fog nagy nehézségekbe ütközni". Az igazság kedvéért azt is el kell itt mondani, hogy ezek a vélemények a megindult rendszeres kutatások eredményeképp később megváltoztak, módosultak. Ugyanis a vidék felszíne is tükrözi már a barnakőszén-terület geológiai és szerkezeti felépítését, mivel a térszint ÉÉNY—DDK-i irányú párhuzamos hegyvonulatok és völgyek 62