Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Vonsik Ilona: A forradalmak időszakának írott és tárgyi emlékei a Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumban

A kommunista elvek hatása alatt érlelődött a munkásosztály egysége a győztes szocialista forradalom megvívására, az első magyar proletárdiktatúra megvalósítására. A magyarországi proletariátus forradalmi pártja — megalakulása után né­hány hónappal — 1919. március 21-én győztes szocialista forradalomra vezette az ország dolgozó tömegeit. A polgári demokratikus forradalom által meg nem oldott feladatokat az első magyar proletúr állam, a Tanácsköztársaság való­sította meg. A Magyar Tanácsköztársaság a tavasz első napján, március 21-én jött lét­re a két munkáspárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommu­nisták Magyarországi Pártja elvi alapokon történő egyesülésével. Az új párt Magyarországi Szocialista Párt a „Mindenkihez!" című felhívásában hírül ad­ta, hegy „Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz min­den hatalmat." A Magyar Tanácsköztársaság létrejöttének hírét kitörő lelkesedéssel fo­gadta megyénk lakossága, elsősorban munkássága. Salgótarjánban 1919. már­cius 23-án, vasárnap népgyűlés volt a község piacterén, ahol több ezer fő tett hitet a proletárdiktatúra mellett. Valószínű, hogy erről a nagygyűlésről készült fényképfelvétel — mint a későbbi eseményekről —, de mind máig sem sike­rült gyűjteményünk részére megszerezni. Egyetlen emlékünk képezi a Tanács­magyarország első salgótarjáni nagygyűlését: Bóna Kovács Károly festménye, mely a Tanácsköztársaságot üdvözlő nagygyűlést örökítette meg. A Munkásmozgalmi Múzeum — hasonlóan más intézményekhez — vi­szonylag kevés eredeti dokumentummal rendelkezik a proletárdiktatúra 133 napos fennállása idejéből. Mint ismeretes, a megyeszékhely Balassagyarmaton volt, ott működött a megyei direktórium. A megyei hatalmi szervek által ki­adott rendelkezések egy része, a propagandacélokat szolgáló plakátok, röpla­pok túlnyomó többsége ma is Balassagyarmaton van, a helytörténeti gyűjte­mény részét képezi. A salgótarjáni múzeum gyűjteményeiben inkább az üzemi vonatkozású, a gyári munkássággal és bányászsággal kapcsolatos dokumentumok találha­tók meg. A Forradalmi Kormányzótanács IX. s.Z. rendelete értelmében köztulajdon­ba vették a 20 munkáslétszámnál többet foglalkoztató ipari, bánya- és keres­kedelmi üzemeket. A rendelet értelmében a szocializált üzemek élére terme­lési biztosokat neveztek ki. A proletár fegyelem megteremtése, a dolgozó nép tulajdonának védelme, a termelési biztos és a termelőmunka ellenőrzésének céljából a dolgozók üzemi ellenőrző munkástanácsot választottak. A salgótar­jáni Acélgyárban 1919. április 11-én alakult meg az ellenőrző munkástanács. Ennek alapját képezte az az 1919. március 12-én megalakult üzemi választ­mány, melynek 12 rendes és 12 póttagja volt. Mind a rendes, mind a pótta­gok 9:3 arányban a munkásság képviselői voltak. Az üzemi választmány a munkások és alkalmazottak jogviszonyaival, az egészség- és balesetvédelmi, fe­gyelmi ügyeivel, a jobb és gazdaságosabb termelés elősegítésével, az élelme­zés rendezésével, a munkásság bajainak enyhítésével foglalkozott. Ennek ér­dekében a választmány három bizottságot hozott létre: élelmezési, egészség­ügyi, baleset- és bértárgyaló, valamint fegyelmi és panaszfelvevő bizottságot. Az üzemi választmány elnöke Bozó György volt. Az 1919. április 11-én létrejött acélgyári ellenőrző munkástanács elnökévé Hack Gyulát választották meg. A munkástanács saját kebeléből háromtagú di­rektóriumot választott: egy direktóriumi tag a termelési biztos mellé — ki a gyár tőkés igazgatója volt —, egy a pénztárba és egy az élelmezési iroda el­lenőrzésére lett kiküldve. 39

Next

/
Thumbnails
Contents