Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Múzeumaink életéből - Simán Katalin: Kőeszközök Litkéről

(6.t.4.; 8.t.l. és 6.) és a szögletes vakaró (8.t.7.). Gravetti hagyományokra utal a Gravett-hegy (7.t.9.), a tompított hátú hegy (7.t.l0.) és esetleg a nyeles eszközök, valamint a csonkított pengék. E két csoport alapján gondolhatnánk egy gravetti hagyományú epipaleouit-mezolit együttesre, de zavarja a képet néhány egyedi típus: a hátlapon kialakított vakarok (9.t.4. és 5.), a szép kidolgozású fúró (8.t.2.), valamint az a három kő (8.t.8.; 9.t.2. és 3.), amelyek akár kovás puskák kovái is lehettek. Felmerül a kérdés, hogy azok az eszközök, amelyek egy bizonyos kultúrára jellemzőek feltételenül azt a kultúrát, illetve korszakot jelölik-e? Minden bizonnyal számítani kell bizonyos típusok továbbélésére, mint ahogyan ez már elfogadott a vésők, pengék és néhány hasonló forma esetében. Ezeket a „túlélő" formákat nyilván addig használták, míg jobbat nem tudtak előállítani. Elsősorban a fémek megjelenésekor kell ezzel számolni, hiszen akkor lényegesen csökken a kőnek, mint eszköznyersanyagínak a szerepe. Ilyen továbbélés lehetséges ennél az anyagnál is, de most a kerámia hiánya zavaró. Szó lehetne még műhelyről is, de ehhez képest kevés hulladékanyag (35 db) és a magkő (1 db). Az eszközök elsősorban gazdasági eszközök és csak egy, esetleg két fegyverjellegű kő van köztük. Ez az összeállítás telepet jelez. Nem szabad azonban szem elől vesztenünk, hogy nem teljes leletegyüttessel van dolgunk, hanem gyűjtés eredményével, így az összeállítás, a lelőhely teljes anyagához képest, hamis is lehet. Standardizációról nem beszélhetünk a kevés típus és az anyag kis menynyisége miatt. Figyelmet érdemel ugyanakkor néhány kő (hátlapon kialakított vakaró stb.), amelyek azonos formát mutatnak. Sem statisztikai, sem egyéb metrikus vizsgálatot nem lehet végezni az anyag töredékes volta miatt. Mivel tipikus darab alig van az eszközök között, ami van az is jórészt szélsőséges, egyedi típus, az eddig bevált és általánosan alkalmazott típuslisták közül egyik sem alkalmazható. összefoglalva tehát az anyag nem nyújt egységes képet. Általános benyomás alapján az ipar fiatal, a mezolitikumtól kezdve bárhová besorolható. Közelebbi meghatározás nem lehetséges. Mivel gyűjtésből származik, az is elképzelhető, hogy több korszak anyaga keveredett össze. A meglevő anyagon metrikus-statisztikai vizsgálatot végezni nem lehet, ezért a megoldást az anyagon belül nem lehet megtalálni. Megoldást csak egy későbbi terepbejárás, vagy leletbejelentés nyomán végzett hitelesítő ásatás hozhat. Simán Katalin régész 372