Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Múzeumaink életéből - Horváth István. A húszéves Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum feladatai napjainkban

új, állandó történeti kiállításának rendezésével indultak el. A munka pillanatnyi helyzetéről rendszeres) és folyamatos tájékoztatást kapunk a publikációk, a szakfelügyelet és közvetlen munkatársi kapcsolatok révén. Mindezek — a szempontunkból objektívnek is nevezhető — tényezők alapjaiban befolyásolták elképzeléseinket, jelen voltak mindennapi munkánkban, amelynek lényeges vonása volt az, hogy a központi törekvések és — a korábban érzékeltetett — helyi sajátosságok szinkronját valósítsuk meg. Arról határoztunk, hogy lehetőségeinket figyelembe véve, a legnagyobb intenzitással kapcsolódjunk, ahhoz az országos tudományos programhoz, amely a munkásosztály munka- és életkörülményeinek történeti vizsgálatára szólított fel. A feladat elvégzésekor természetesen alapoztunk a múzeumi gyűjtőmunka korábbi eredményeire, azt a lehető legkonkrétabb elméleti munkával strukturáltuk, azaz „gondolatban" gyűjteményeink elemzését végeztük el, amelynek során a kor történeti tényeit gyűjteményeinkkel vetettük össze. E munkától azt vártuk és várjuk, hogy megmutatja azokat a kritikus pontokat, ahol gyűjteményeink fejlesztését intenzívebben kell végeznünk. A „túlgyűjtések" aránytalanságaira utalást kaphatunk. A feladat szorosan kapcsolódott — és ma is így kapcsolódik — újabb szakterületekhez; újabb módszerek kialakítására ösztönzött bennünket. A feladatunk első vonalába állítottuk azt a célgyűjtésen — tehát terepmunkán: irat, fénykép, mozgalmi emlék, visszaemlékezés, tárgy felkutatásán — alapuló múzeumi tevékenységet, amely révén a salgótarjáni iparmedencében élt, dolgozott bányászság viszonyait különböző időmetszetekben vesszük vizsgálat alá. Az időmetszetek kapcsolódtak, vagy megegyeztek a kor történeti korszakváltásaival : így a XIX. század ötvenes éveitől; a századforduló; 1918—1919; a Horthy-korszak és 1944—45 történeti-muzeológiai szempontú vizsgálódásának vágtunk neki. Az eddigi történeti kutatások igazolták, hogy Salgótarján közelében Etes és környéke: Baglyasalja—Gusztáv-akna—Etes-bányatelep—Karanesalja által határolt területen a XIX. század második felétől, gyakorlatilag napjainkig folyó bányaművelés jó lehetőséget biztosít a termelési-technikai viszonyok feltárására, a fejlődési folyamat bemutatására: a kialakult bányatelepek, a kolóniák, a hagyományos paraszti tevékenységet folytató falu közelsége érdekes hatásrendszerek — pld. a kétlakiság problematikáját a korábbinál alaposabb vizsgálódását — is lehetővé teszi. A megjelölt terület egyben a bányászok politikai küzdelmeinek is jelentős, művelődési szempontból érdekes színhelye. Korábbi történeti ismeret alapján tudtuk, hogy аз 1919-es Tanácsköztársaság megdöntése után az illegális kommunista sejtek itt kezdték meg legelőször a megyében tevékenységüket, Ismerjük azt, hogy a két világháború közötti időben Baglyasalján dolgozott a KMP kerületi bizottsága. Sok visszaemlékezés, dokumentum egybehangzóan igazolta ezt. Viszonylag: kevés; tárgyi anyag volt birtokunkban; pontosí tanunk kellett — általában a helyszínen — az illegális összejövetelek színhelyét, az illegális kiadványok elrejtésének körülményeit és egyéb lényeges politikai-szervezeti módszereket is fel kellett gyűjtenünk. Nem kevésbé fontos volt a bányatelepről származó lakásbelsők, berendezési tárgyak begyűjtése. Ezek a tárgyak, enteriőrök nem „egyszerűen" a családi élet színterei voltak, hanem egyben — mivel megfelelő forrásból sikerült a gyűjtés — egy-egy illegális találkozó színhelyét is rekonstruálni tudtuk általuk. A gyűjtőmunkában kialakult ilyen jellegű felfogásunkat ki kell terjesztenünk a megjelölt terület további telepeire is: Etesre, Karancsaljára. A baglyasaljai kommunista bányászok tevékenysége az illegalitás éveiben ismeretes, és itt volt a legjelentősebb antifasiszta munkásmegmozdulás 1944 299