Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Bérczy János élete és munkássága

sák meg az orvosok a himlőoltásra. 1816. január 19-én pedig arról határozott a közgyűlés — főorvosi előterjesztés alapján —, hogy addig az egyes helységek bábát ne fogadjanak, amíg alkalmasságukról a seborvosok meg nem győződtek. 1838-ból arról értesültünk, hogy négy bábát állapított meg a megye számára a Helytartótanács. A négy bába, a négy kerület a következő: I. Balassagyarmati, bába Albrecht Anna, hozzá tartozik 86 helység, II. Szécsényi, bába Márkus Mária, hozzá tartozik 77 helység, III. Losonci, bába Bodonyi Terézia, hozzá tartozik 77 helység, IV. Füleki, bába Eberling Alojzia, hozzá tartozik 62 helység. Összefoglalta Bérczy főorvos a bábák oktatásával, feladataikkal kapcsolatos utasításait. A „rendszerinti" — képzett és a falusi bábák közötti különbségről is tájékoztatta a megyét. Többször szólt a falusi bábák oktatásának fontosságáról.

55 Intézkedett a megyei főorvos a gyógy növény gyűjtés ügyében is: Mit, mikor, hogyan szedjenek a falusi asszonyok, részben a megyebeli négy patika, részben a pesti tábori patika részére. Ismérvért a gyógynövények szerepét a korabeli gyógykezelésben, természetes, hogy ennek a munkának a hivatalos megszervezését a jegyzőktől kérte a főorvos.^ A Helytartótanács több ízben hozott rendeletet az alorvosok, a gyógyszerek titkos kereskedőinek működése ellen. E rendeletek végrehajtásának ellenőrzése, szükség esetén a rendeleteknek érvényt szerezni szintén a megyei főorvos feladata volt.

57 Szólnunk kell még arról is, hogy a sebészi eszközök (bonc, szülész) jókarbantartásáról, számuk emeléséről is a főorvosnak kellett gondoskodnia, sőt ezek állapotáról jelentéseiben is szólnia kellett.

58 A 18—19. század fordulóján, a 19. század első felében igen fontos szerepet játszott az állattartás, az állatgyógyászat .a megye életében. Az ismételt helytartótanácsi rendeletek ellenére nagy volt a hiány a képzett „baromorvos kovács"-okban, az állatorvoslással is foglalkozó kovácsmesterekben. Bérczy János főorvos 1830 áprilisában Emberger János balassagyarmati és Varjú Imre rappi baromorvos kovács között osztotta fel a vármegye helységeit. Előírta számukra, hogy 1/4 évenként készítsenek körzetük állapotáról jelentést. Ezeknek felhasználásával állította össze ő 1/4 évenként a vármegyének, évenként pedig a Helytartótanácsnak küldendő jelentését. Az egész országban megnyilvánuló állatorvos „baromorvos" hiánnyal is magyarázható — valószínű — a gyakori marhavész. Nógrádban az 1829-ben fellépő marhavész megfékezésére, a szervezett óvintézkedések kidolgozására és végrehajtására „küldöttséget" hoztak létre. Másodalispán Ebeczky Tihanyi Ferenc „előlülése alatt." A marhavész terjedésének megakadályozásában legfontosabb volt a betegség észlelésének azonnali jelentése, a beteg állat gyógykezelése, az elkülönítés, a vesztegzár, a vásárok szüneteltetése, a fertőtlenítés, az elhullott állat elföldelése, bőrének elégetése. Ennek ellenére az 1829. november 16-i főorvosi jelentés szerint 16 helységben (Becske, Guta, Palotás, Romhány, Dejtár, Herencsény, Fülekkovácsi, Ipolynyitra, Szentpéter, Surány, Szklabonya, B.-gyarmat) 2908 marha közül 669 betegedett meg. Ebből meggyógyult 490, elhullott 164, beteg maradt 45. 1829. november 27-én 64 beteg szarvasmarhát jelentett a főorvos. (Balassagyarmat 25, Szklabonya 6, Szentpéter 5, Dejtár 3, Herencsény 9, Varsány 1, Szécsény 2, Ipolynyitra 12, Losonc 1). 282