Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Bérczy János élete és munkássága

A levéltári dokumentumok között 1804 és 1839 közötti időből 12 összesítő jelentés adatai olvashatók. Eszerint: az 1816-ban beoltottak száma 2169 1817-ben " " 285 1821-ben " " 1180 1827-ben " " 2650 1830-ban " " 2642 1831-ben " " 580 (a beoltottak számának alacsonyabb voltában nyilván közrejátszott az a tény, hogy az orvosok el­sősorban a kolerajárvánnyal voltak elfoglalva) 1832-ben beoltottak száma 3687 1833-ban " " 3769 1836-ban " " 3972 1837-ben " " 4752 1838-ban " " 4239 1839-ben " " 4166 összesen : 39091 33 Bérczy főorvos, midőn „bizonyság-levél" kiadásáért fordult a megyéhez, s 31 évi tevékenységét felsorolja, összesen több mint 90 ezer ember beoltását említik A Helytartótanács már 1808-ban foglalkozott a himlőoltás kérdésével, az 1815. június 27-i 18.687 számú rendelkezésével, „. . . a tehénhimlőoltás te­nyésztetésének jobb előmozdítására a seborvosoknak az áltatok beoltandó gyer­mekektől mértékletes jutalmat meghatároztatni enged." Nógrád megye dön­tése szerint, áki egy év alatt 100 gyermeket nem olt be, jutalomra (mely kez­detben 16, végül 6 xr személyenként) nem számíthat. Ez az 1815-ben megál­lapított minimális létszám 1821-ben 200 lett, az 1837. évi főorvosi javaslat sze­rint pedig „minden kerületi orvos egy évben legalább 600 gyermek oltására felelet terhe alatt köteleztessék." 4 *) A dokumentumok egész sora mutatja, hogy a főorvosnak ezt a „jutalmat", melyet a honi pénztárból fizettek ki az oltó orvosoknak „a szegény adófize­tő"-tk gyermekeinek beoltásáért, igen sokszor kellett kérnie. Még így is elő­fordult, hogy — a helytartótanácsi rendelet ellenére — „elmaradt azon ser­kentő jutalom", így nem csoda, hogy pl. 1816-ban 2169 személyt oltottak be s 1817-ben csak 285-t. Ha mindenki teljesítette volna kötelességét, mindegyikük egyforma szorga­lommal oltott volna, képesek lettek volna azt az ötezernyi felnőttet, gyerme­ket beoltani, anélkül, hogy a bábák vagy más segítségét igénybe vették volna. Ehhez viszont valóban az kellett volna, hogy a vármegye is teljesítse köte­lességét! 41 Nehezítette az orvosok munkáját a szülők idegenkedése a himlőoltástól. Ez az áldatlan harc, meggyőzés végigkísérte az egész vizsgált időszakot, hol­ott az 1817. évi helytartótanácsi rendelet már arról is intézkedett, hogy az egyházi férfiak 1/2 évenként a beoltott gyermekek lajstromát kötelesek ki­adni, s hogy a helységek elöljárói kövessék az oltó orvosokat és szülői ellen­kezés esetén a szükséges oltalmat biztosítsák. A szülők makacssága miatt kö­vetkezett be pl. Szécsényben a be nem oltottak nagymérvű pusztulása, illet­ve mutatkoztak a himlő jelei 1833-ban Héhalomban, Dengelegen, Erdőtar­csán, Kökényesen. 42 A szülők meggyőzése érdekében kérték a lelkipásztoroktól, hogy a szó­székről utasítsák a népet a himlőoltás elfogadására. 1820-ban közgyűlési ha­tározat született arról, hogy a lelkipásztorok kötelesek minden évben janu­277

Next

/
Thumbnails
Contents