Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Nógrád megye sajtója a XIX. században

Szirák: Cserhát és Salgótarjáni Közlöny Szabadság Szabadság Szirák és Vidéke Sziráki Hírlap Sziráki Közlöny Balassagyarmat Losonccal ellentétben nem volt város, csak nagyközség. Kimondottan a megyei nemesség központi települése. Vonzerejét az itt levő megyeháza, a megye politikai küzdelmeinek színtere jelentette. Noha a nemesek döntő többsége nem élt a városban, hatásuk, gondolatviláguk rányomta bélyegét a város arculatára, meghatározva fejlődésének sajátosságait. Lakosainak száma csaknem azonos Losoncéval, 1880-ban 6788, 1890-ben 7738 fő, 1900-ban 8425 fő. A lakosság nagy része a mezőgazdaságból él, de jelentős lélekszámú a nagy múltra visszatekintő kézműves és kereskedő réteg is. Közoktatása elmaradt Losonc mellett. 1842 óta van óvodája. Több elemi iskolája is volt, majd 1873 óta állami elemi iskolát is szerveztek. Polgári fiú- és leányiskola nyílt később, de gimnáziuma csak 1900-tól van. Sok művelődési intézménye volt, mint pl. a Nógrádi Nemzeti Intézet, Tanító Egyesület, Gazdasági Egyesület stb. Mindezek ellenére a századfordulóra „egy nagy sáros falu maradt" Balassagyarmat. Szerepét növelte, hogy majdnem minden' megyei intézménynek itt volt a székhelye, s így igen jelentős tisztviselői '—

; zömmel nemesi származású — réteg alakult ki. Számos bank- és hitelintézet jött létre a korszakban. .. • Salgótarján a két „nagy" árnyékában nőtt, fel, egyre gyorsuló ütemben. 1850-ben 808 lakosa volt, de 1880-ban 6316, 1890-ben 9478, a századfordulóra pedig 13 544 főt tett ki a lakosság. Tehát megelőzte mind a két említett települést. A számok azonban nem jelentenek állandó lakosokat, hiszen ezek kétharmada idényjelleggel dolgozott a város üzemeiben. De a fejlődés üteme még így is sokat mond. Az ipari fejlődés vonzereje közismert a város történetében. A lakosság számának növekedésével azonban nem állt egyenes arányban a község művelődési, szociális helyzetének fejlődése. Kevés volt a központi közigazgatási intézmény is, hiszen ebben az időben még Fülek volt a járás központja. Iskolái között a vállalati iskolák vitték a vezető szerepet. Polgári iskola felállítására ebben a században nem került sor. Jelentős hatással volt a város művelődési életére az 1878 óta fennálló Acélgyári Olvasókör. Közkönyvtárral sem rendelkezett. így tehát nem csoda, hogy nem voltak meg az alapjai e század helyi lapindításainak, s. valamennyi kísérlet ekkor még csődöt vallott. A negyedik település Szirák. Járási székhely ugyan, de gyakorlatilag alig különbözött színvonalában a környező falvaktól. Lakosainak száma 1870-ben 1360 fő s a századfordulóra is alig érte el a másfélezret. Az egykét járási hivatalon kívül semmi intézmény nem volt a községben. így a lapalapítási kísérletek néhány vállalkozó szellemű, de a realitásokkal nem számoló helyi értelmiség eleve kudarcra ítélt akcióinak tekinthetők.22 250