Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Nógrád megye sajtója a XIX. században

Höpner lapját 1897-ben a májustól júniusig öt számot megélt Sziráki Közlöny követte. Szerkesztője Szabó Ferenc, vasárnaponként jelent meg, közgazdasági és szépirodalmi jelleggel. Gallovich volt továbbra is a nyomdász. Politizálni nem kívántak, közöltek folytatásos regényt, közgazdasági elemzéseket, stb. A 3. számtól kezdve kiadását átvette a Sziráki Hírlap szövetkezet, amelyről csak annyit tudunk, hogy a „vállalat tagjai közé tartozik a sziráki intelligens közönségl nagy része." •. A lapalapításoklkal isimét Höpner következett. Űj lapja Sziráki Hírlap címen jelent meg június 13. és szeptember 5. között. Sajnos a lapok számozása, a dátumok alkalmazása egyszerűen áttekinthetetlen és érthetetlen. Az a tény, hogy 11 száma van meg összesen. Ezek vasárnaponként jelentek meg, előbb Gallovich majd Bogenglück Ignác salgótarjáni nyomdájában. (Gallovich annyira tönkrement, hogy hitelezői őröket állítottak a háza köré, meg ne szökhessen!) A kiadó és laptulajdonos az említett Hírlapszövetkezet volt, amelynek elnöke gróf Dégenfeld Lajos lett. Höpner újra kiadta a Szabadság című melléklapját, ennek csak egy száma van meg júniusról keltezve. Kimondottan szabadelvű pártiak voltak, az említett Degenfeld grófot és Sréter Alfrédet, a párt helyi követét támogatva. A zavaros sziráki lapkiadás ezzel a kétoldalas lapocskával be is fejezte életét. Még ebben az évben indult meg Salgótarján második lapja, a Salgótarján és Vidéke. Noha a Széchenyi Könyvtár katalógusában szerepel, példányai nem kerültek elő. Mindössze azt tudjuk, hogy szerkesztője Höpner Gyula volt. Tárgyalt korszakunk utolsó lapja 1900-ban indult. Nógrád megyei Tanügy címet viselte. A megyei tanfelügyelőség hivatalos közlönye volt. Havonta jelent meg Balassagyarmaton 16 oldal terjedelemben. Első szerkesztője Pacséri Károly. Elsősorban a megyei tanítókra vonatkozó hivatalos híreket közölte, elméleti tanulmányok ritkán kaptak helyet benne. 1915-ig élt ezen a címen. A TELEPÜLÉSEK Vizsgált időszakunkban a megye négy településén adtak ki újságokat. Mindegyik más-más fejlettségi fokon állt, társadalmi rétegződésük jelentősen különbözött egymástól. Losoncról már ejtettünk szót az első megyei lap indulását tárgyalva. A reformkori fellendülést csak rövid időre tudta megállítani az 1849-es pusztulás. 1872-től rendezett tanácsú város volt, élén a polgármesterrel. Polgári fejlődést jól illusztrálják gyarapodó intézményei: 1866-ban alakul a Losonci Takarékpénztár, 1872-ben a Nógrádmegyei Népbank. 1869-ben kezdte meg működését a Losonci Posztógyár, majd a részvénytársasági alapon működő Losonci Gőzmalom, a század végén pedig a Rakottyai György és Tsai féle híres bádog- és vasedény zománcozó gyár. Hatalmas lépéselőnyt jelentett számára a megyeszékhellyel szemben, hogy 1871-től már elérte a várost Pesttel Salgótarjánon át összekötő vasútvonal. Népességszáma is jelentősen fejlődik: 1880-ban 6290 fő, tíz év múlva 7460 fő, s a századfordulóra 8952 fő. Művelődési viszonyai is fejlettek voltak, a reformkorig nyúlnak viszsza az előzmények. 1834-ben alapították meg a kaszinót, 10 év múlva a kisdedóvót. Több nagy könyvtára van már ekkoriban. 248