Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Nógrád megye sajtója a XIX. században

<.. Pozsonyi szerint a lap „a jelenlegi mételyes kormányrendszer" ellen küzd, ellenőre kíván lenni a „két vármegye közigazgatásának, támogatja a hazafias törekvéseket, védeni kívánja a köz és egyéni szabadságot." Egy későbbi számában így jellemzi magát: „hangja higgadt és komoly... nem támadja meg senki magánbecsületét.. . végletekig megy az erkölcstelenségek s bűnök üldözésében." Széles körű tudósítói hálózatot szerveztek, Pestről is kaptak rendszeresen tudósítói híreket. így reklámozta magát; „Nógrádvármegye legelterjedtebb hetilapja, értesülései gyorsaik, megbízhatóak; előfizetési ára valóságos potomság" stb. 1899-ben belső szerkezeti változást jelentett be, ami összefügg azzal, hogy a vállalkozó szellemű Pozsonyi a lap kiadói jogát is megszerezte. Űj rovatokat nyitott: országgyűlési tudósításokat akart hozni, cikkeket az egyházak, az iskolák eseményeiről, iparral, kereskedelemmel, művészettel kívánta bővíteni lapját. Nemsokára címét is megváltoztatta. 1900-ban a 26. számtól kezdődően (július 1.) Nógrád-Honti Ellenőr címen jelent meg. Pozsonyi teljesen szakított már az ellenzékkel, hivatalosan is saját vállalata volt a lap, egyéni ízese szerint kívánta szerkeszteni, ezért volt a változás a címben is. De még ebben az évben megszűnt. Melléklapja Kalapács címmel jelent meg 1889-ben és 1900-ban, összesen három számban. Igen kemény stílusban bírálta a megye vezetőit, a főispánról pl. a következőket írta: „Török Zoltán a minap 3 napon át szőrcsuhát öltve, magára, Canossában (Szécsényben) tartózkodott. Bűneitől akarta magát abszolváltatni és a barátok a világtól való teljes visszavonulást ajánlották neki. Nos, mi nem vagyunk annyira követelők. Mi csak azt kívánjuk — vonuljon vissza a közügyektől és bűneit megbocsátjuk."2i Az 1896-os esztendőben születik meg a sziráki sajtó is. Igen bonyolult, kusza körülmények között. Az első lap a Szirák és Vidéke. Június 14-én indult és szeptember 20-án fejezte be rövid pályafutását. Ez idő alatt három szerkesztője is volt: Gallovich Dezső (a nyomdatulajdonos), Veres János járási főszolgabíró, majd Perczel Gyula ügyvéd. Vasárnaponként jelent meg, alcíme szerint közgazdasági, szépirodalmi és társadalmi hetilapként. Szinte természetes, hogy a Nógrádi Lapok és Honti Híradó azonnal megsemmisítette bírálatával. Gúnyos hangon álmélkodott Szirák haladásán ; nyomda is. van már ott, lapot adnak ki, sőt még kétféle betűből is tudják szedni! A lap sajnos rászolgált a gúnyra, korától két-három évtizeddel elmaradva, igazi vidéki, szürke lapocska volt. Nem sokkal nagyabb jövőt élt meg utódja a Cserhát- és Salgótarjáni Közlöny sem, amelyet ismét csak Höpner Gyula szerkesztett. Vasárnaponként jelent meg, a Gallovich nyomdában készült. Október 4-én indult és az utolsó számuk 1897-ből a 17., csonka példány. Semmiben sem különbözött a Szirák és Vidékétől, talán hírszolgálata volt bővebb, Salgótarjánból, Losoncról, Balassagyarmatról kapott néha híreket. Melléklapja is volt Szabadság címmel, amely havonta jelent meg, ebből az l-es és 2-es szám (október, november) maradt meg. Nagyobb lélegzetű politikai írások kaptak benne helyet, s belőlük kiderül, hogy a lap a Szabadelvű Párthoz húzott. 247