Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Nógrád megye sajtója a XIX. században

ban állott. Korábban már több lapot szerkesztett, francia—magyar szótárt adott ki. A harmadik szám megjelenése után öngyilkos lett Szécsényben. Ebben a számban bejelenti, hogy nem tudja tovább szerkeszteni a lapot, mert a három szám megjelentetése neki „tetemes anyagi kárt és veszteséget okozott". Nem áll módjában saját zsebéből fizetni „a nagy közönség érdekeinek szolgálatát". Halála után Höpner Gyula vette át a lap szerkesztését. Továbbra is havonta jelent meg, Balassagyarmaton, de a nyomdája a Kármán társulat volt Losoncon és később még másik négy nyomdában állították elő! (Nem volt biztos üzlet ellenzéki lapot elvállalni.) 1887-ből 11 száma maradt fenn, 1888-ból kilenc, 1889-ben nem jelent meg. 1890-ben újra indul, folyamatos évfolyamszámozással. Ekkor három szám jelenik meg. Eredeti célja az volt, hogy a helybeli visszaélésekről rántsa le a leplet, mert ha a közélet bajait orvosolják, — írja a szerkesztő — nagyobb a remény az egyéni bajok megszüntetésére is. Ellenzékisége látszat ellenzékiség. Híranyaga zömmel azonos a többi megyei lapéval, helyenként ki-ki rohant kisebb jelentőségű személyek ellen, hangja csak választások idején erősödött meg. 1888-ban újabb pedagógiai folyóirat indul Losoncon, ezúttal már hoszszaibb ideig élő. A Nevelés című folyóiratot Peres Sándor, Ember János, Hitter Ferenc szerkesztette. Évente hatszor jelent meg a Kármán társulat nyomdájában, 86 oldalnyi terjedelemben. Később átkerült a Róth nyomdába és terjedelme is kisebb lett: 48 oldal. Gyakoribb lett viszont a megjelenése: évi tíz szám; 1891-ben szűnt meg. Célja sok mindent elárul: „...akarunk jó nevelést! Akarunk embertanon és hit-erkölcsi életen alapuló magyar nemzeti nevelést!" A folyóirat „...arra igyekszik, hogy a társadalom, család és iskola egymásra hasson, egymástól tanuljon s egybehangzóan, vállvetve munkálkodjék.*' Ennek megfelelően közölt szakmai írásokat: Korunk és a népoktatásügy, A néptanító mint népnevelő, Látogatóban egy családnál, Feleltetés-ismétlés stb. Pedagógiai híreket adott Európából, szakkönyveket ismertetett, egyesületi és iskolai hírekről számolt be, mellékletei is voltak, mint pl. Komjáthy Anselm életrajza. Bemutatott neves külföldi pedagógusokat, írt Losonc népoktatási viszonyairól. A cikkek között ott találjuk Karács Teréz írását is :,,Miként fejlődtem tanítóvá?" címmel. A tartalom ismeretében igazat kell adnunk a korabeli kritikusnak, aki ezt írta: „igen tartalmas pedagógiai cikkek vannak benne."

17 E periódus utolsó terméke az 1889-ben Balassagyarmaton megjelenő Nógrádi Közlöny. Ebből mindössze egyetlen szám, a 2. maradt fenn. Szerkesztője Mihalik János. A szám alapján egy szókimondó ellenzéki lap képe rajzolódik ki. így indokolja a lap megindítását: „...szükségünk van nekünk e mameluk szellemtől áthatott, önérdeket hajhászó klikkek által uralgott megyében egy független, meggyőződését nyíltan és bátran hangoztató lapra..." De ugyancsak említésre méltó egy másik, lendületes írása is megyei állapotokról: „.. . Nógrád megyében recseg és ropog az az épület, a melynek egészséges gerendáit korhadtakkal cserélte ki a Gyürky és Degenfeld grófokból, a Szakalokból és Török Zoltánokból álló czéh: mert ha valahol, akkor Nógrád megyében kétszeresen komédia a közigazgatási gyűlésezés, a melyen a bizottsági tagok csak akkor szoktak megjelenni, ha érdekük parancsolja, vagy ha őket a főispán szavazásra beparancsolja, mert ha valahol akkor Nógrád megyében kétszeresen büdös a protekció... s a közigazgatás lassúsága..." 243