Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Zólyomi József: A Mailáth-uradalom cselédeinek viselete a két világháború között

A falusi újmenyecskék egy esztendeig gyöngyökből, selyemszalagokból összeállított kohlikot viseltek. Ezt csak a nagyobb ünnepeken vették fel, hétköznap az ő fejükön is villuska volt. A cseléd fiatalasszonyok kohlikot nem hordtak, nagyon drága volt a rajta levő gyöngyök és szalagok miatt. A templomba kohlikba is el lehetett menni, a villuskára azonban mindig kendőt kötöttek. Vasárnap a villuskás konty alá két főkötőt vettek. Alu] volt a mindennap használt, gyakran mosott főkötő, felülre a ritkábban mosott, keményebb főkötő került, „amely szép formát adott a fejnek". A női esküvői ruha emlékezet óta mindig fehér volt. Ha az esküvő napján hideg volt, rojtos vállkendőt, erre pedig vizitkét vettek fel. A női viseletben a csizma, a magas szárú cipő, a félcipő, a bakancs használatának gyakorisága, időbeni elterjedése azonosságot mutat a nógrádgárdonyi cselédeknél elmondottakkal. A legértékesebb lábbeli itt is a csizma volt. Gyakran emlegették patvarci cselédek között végzett gyűjtőútjainkon, hogy amikor vasárnapokon Balassagyarmatra nagymisére mentek, csizmájukat a város szélén levő temető között húzták fel, addig kezükben vitték. A lánykorukban kapott csizmát életük végéig meg kellett őrizniük, hiszen újabb vételére ritkán volt lehetőség. Tavasztól őszig itt is mezítláb jártak. Hétköznap a negyven éven felüli nők bokánál elvágott fekete harisnyát húztak lábszárukra, melyet térd foldott pertlivel, vagy gumival rögzítettek. Használatának okát nem sikerült felkutatnunk. Többen azzal magyarázzák elterjedését, hogy aratáskor védte a lábszárat. Emlékezet szerint a két világháború között nemcsak nyáron hordták ezt a harisnyát, hanem tavasszal és ősszel is. Legény- és férfiviselet A nógrádgárdonyi és patvarci cselédek, a csitári, valamint a patvarci gazdák legény- és férfiviselete között eltéréseket nem tudunk kimutatni. Azonosságuk miatt, a férfiviselet ruhadarabjainak ismételt felsorolásától eltekintünk. 3. ÖRHALOM Fentebb már említettük, hogy a Mária-majorban élő cselédek mindössze nyolcszáz méterre laktak a falutól. Természetesnek tarthatnánk, hogy a cselédek öltözete a falusi gazdák viseletét követte. Örhalom a két világháború között Nógrád megye leggazdagabb falvai közé tartozott. Az állattartásból, burgonyatermelésből, kupeckedésből származó többletjövedelem elsősorban a női viselet kivirágzásához vezetett. A falusi férfiak öltözete alig tért el az általunk vizsgált, vagy a távolabbi községek viseletétől. Az őrhalmi női ruházat több darabja drága posztókból, plüssökből, selymekből készült a két világháború között. A kommencióból és napszámból élő Mária-majori cselédasszonyok a költséges viseletet nem tudták követni. Ezért a nők ruházatukat az olcsóbb anyagú, kevesebb díszítésű nógrádgárdonyi, illetve csitári öltözethez igazították. A Mária-majorban lakó húsz család viselete teljesen megegyezett a fentebb már ismertetett nógrádgárdonyi cselédek ruházatával. A cselédek belső rangsorolása és a viselet között nem tapasztalhatunk összefüggést. A gazda, elsőkocsis, elsőbéres, bognár, kovács, juhász, kanász, igáskocsis stb. és családtagjai azonos viseletben jártak a két világháború kö224