Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)
Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)
5. „KONDOR-ISKOLA" Kondor Béla 1959-es Fényes Adolf-teremben megrendezett kiállítása nagy hatást váltott ki, mind szakmai, mind művészetkritikai körökben. Felmerült azonban már az első kritikákban és művészettörténeti értékelésekben a „Kondor-iskola" problémaköre, mely szinte végigkísérte Kondor pályáját. Értékelői figyelmen kívül hagyták azt a tényezőt, hogy iskolát kétféleképpen lehet csinálni. Az első abban áll, hogy az alkotómódszer példájából egy másik művész ihletet merít, és így dolgozza ki saját, egyéni módszereit. Az iskolateremtés másik útja az, amikor az élősködők több nemzedéke kap kifejezési eszközöket, melyeket az eredeti összefüggésből kiszakítva használ fel, apukáit elemként. Kondor esetében az első formáról beszélhetünk, s annak is speciális megnyilvánulásáról. Már említettem, hogy az érintett időben több tehetséges fiatal dolgozott és tanult egyszerre a grafikai műhelyben: Feledy Gyula, Lenkey Zoltán, Csohány Kálmán, Gacs Gábor, Pásztor Gábor stb. Az 50-es évek közepén a társadalom és a művészet életében egyaránt fontos változások mentők végbe: a fiatal művészek életútjára, alakuló művészeti felfogására ezek erősen hatottak. Említett kortársai művészetének alakulását ismerve nem beszélhetünk a hagyományos értelemben vett iskoláról, csupán a közös eszmélés és formiakeresés révén kapcsolódnak Kondorhoz. Maga Kondor is pontosan megfogalmazta ezt: „Amit a klasszikusoktól elloptam, abból lett a Kondor-iskola. Nem lehet iskola gyanánt emlegetni egy pár embert, akik valamire hasonlóan reagálnak. Hasonlóságunk: a nem csak ábrázolás igénye — ettől még nem vagyunk rokonok."fá Igaz, hogy Kondor fordul először tudatosan a múlt nagy mesterei felé: ő fogalmazza meg először a grafika szigorúan vett szakmai-míves jellegének kvalitást befolyásoló szerepét, s mindent megtesz e cél eléréséért. Gondolatgazdagsága, filozofikus alkata, emberi érettsége, szuggesztív természete révén ő tartja össze a főiskola említett hallgatóit, akiknek (önként elfogadott) vezetője, barátja. Tulajdonképpen egy baráti alkotóközösségről, közös útkeresésről beszélhetünk. Vitathatatlan, hogy a magyar grafikában a Kondor által megvalósított tartalmi és technikai szint színvonalmeghatározó jelentőséget nyert. Kondor munkássága azonban elszigetelt jelenség lenne csupán, ha a többi kortárs grafikust nem jellemezné gondolatgazdagság és magas szintű technikai tudás. A magyar grafika fellendülésének, a képgrafika önálló műfajjá válásának kezdőpontja, s ha úgy tetszik, középpontja Kondor grafikai munkássága, de nem egyetlen tényezője: kortársainak tevékenysége hasonló szerepet kap. Jelentős Kondor hatása a későbbi grafikusi nemzedékre is, hiszen a fiatalok úgy eszmélnek, hogy közben az ő műveit tanulmányozzák. Szolgai, epizódszerű követésről (egy-két, szélsőséges példától eltekintve) azonban nem beszélhetünk. Kondor „iskolateremtő" ereje elsősorban művészi példájában: tartalmi és formai igényességében, gazdagságában rejlik, melyet minden művész saját, egyéni útját járva, érhet el. III. KONDOR BÉLA JELENTŐSÉGE A MAGYAR GRAFIKÁBAN Kondor Béla munkássága a magyar grafika fellendülésének időpont ja. A grafika összetett gondolatisága, mesterségbeli igényessége révén ismét elnyeri hazánkban a képgrafika rangját. Kvalitása és intenzitása az Г960—70-es években az aktivisták tevékenységéhez hasonlítható, azzal egyenrangú művészetet 174