Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

Reménytelenség, romlás és halál képi' megfelelői a fegyverek: „Géppuskaropogás: most hátrál az isten hátulfelé; ottan bozótos. Bozót, megvert facsemeték, hajlott és szilánkos, szálas, vagy tört derékkal füstgomolygás, jajviadal, hassal a sárban sárral szájban; keserű menedék... Eldőlnek a halottak."

2

2 Nyilvánvaló, hogy ilyen eszközökkel a béke sosem valósítható meg. Az emberi élet másik lehetőségét veti fel a Romantikus tanulmány I. rézkarcon szereplő emberpár. Az önmagáért való emberi életet, férfi és nő örök egymásrautaltságát és harcát, a szépség és nyugalom utáni jogos emberi vágyat idézik. A világban, amelyben élnek, a harmónia megvalósítása azonban lehetetlen. Ezzel magyarázható, hogy e motívumkör sosem győzedelmeskedik Kondor lapjain. Szintén nosztalgikus távoli vágyként tűnik fel a szépséget jelképező meztelen nőalak az Ódat a szépséghez, Babits illusztrációján. A fekete toronyba zárt, vágyódó férfi számára — akit zárak, falak, kötelmek bonyolult rendszere tart fogva — elérhetetlen marad, itt „fájdalom a Szépség"

23

. Kísértő és bűnbe sodró a Madách-illusztrációkon ismét meztelen, kívánatos nőalak képében megjelenítve. Az angyal figurája többszörösen és nagyon régóta kötődik az emberi mitológiához. A földön túli és fölötti világ megjelenítője áttételesen a jóság, a tisztaság, a tökéletesség, a nemes humánum, a költészet jelképe, s általa az ember önmaga anyagi léte fölé, a szellem szférájába emelkedhet. Kondornál kulcsfontosságú motívummá a repülés attribútumaként válik, de jelen van jóságot, humánumot hordozó értelmében is. Az emberi jóságot jelképezi pl. az Apocalipsis cum figurison, a szellem, a költészet magasabb világát a Romantikus tanulmányokon. Leggazdagabb jelentését azonban a repülés révén kapja Kondornál. A levegő szférájának meghódítása, a földön túli világ megismerése ősi vágya; az embernek. A repülés révén elszakadhatna a földtől, röghözkötöttségéből szabadon szárnyaló lénnyé válhatna, s testi mivoltában élvezhetné a szellem szabadságát. E szimbólum lényegi szerepe logikusan merül fel Kondornál: hiszen a magasba emelkedés az ember önmegvalósító folyamatának betetőzése lehetne. Leonardóhoz hasonlóan — bár gyakorlatban nem, csak gondolatban — végigelemezte a repülés lehetőségeit. A létráról az ég felé ugró ember rögtön aláhull. Leonardo is felismerte, hogy a madár szárnyszerkezetének átültetése — emberi viszonylatba — megoldást adhat. Kondor is tanulmányozza a madarak repülésében résztvevő csontok, inak, tollak szerkezetét, s maga is próbál mintájára repülőalkalmatosságot konstruálni. Célja, melyet egyik grafikai lapja címében is jelez: A mennyország meghódítása. A tájba komponált toronyból indulnak hódító útjukra az emberek. Madarak: lengik körül őket, a levegő természetes lakói, melyek közé az ember feljutni vágyik. A torony tetején szitakötőszárny fölött rézkakas vág groteszk fintort felröppenő szárnyas fiatal férfi felé. Hártyavékony szárnya nem kecsegtet a győzelem reményével, a fiú mégis örömre tárt karral, bizakodóan emelkedik felfelé. A toronyban készülődnek mások is a repülésre. A szerkezet lábánál, a földön szomorú, segítőkész angyalok hajolnak egy lezuhant figura fölé. A nemes cél, a levegő meghódítása még messze van. A toronyra felszerelt cápafejű állvány felvillantja azt a lehetőséget, hogy az itt szerzett tudás fölhasználható a rombolásra is (ugyanezt a cápafejet viseli a Romantikus tanulmány II. és a Bomba rakétája). 154