Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

bői aláhulló angyalra, vagy a nap felé szárnyaló és visszazuhanó Ikarusra emlékeztet. Kezét a reneszánsz képekről ismert siránkozó mozdulattal tárja szét: kétségbeesést, saját világának megrendülését mutatja. A szárnyas ifjú görögösen megformált alakja Ikarusra utal, az, hogy kezében kardot tart a keresztény művészetből ismert Gábor arkangyalra emlékeztet. Egyesíti így magában pogány mítoszok és keresztény hiedelmek világát — az ember égbetörő vágyát szimbolizálva. Egy túlhaladott világot, de ugyanakkor, mint az emberi mítoszteremtést; a költészet szféráját is jelképezi. A gép előbb-utóbb mindenképp szétzúzza ezt a világot, mert saját lényegével, a tudással ellentétes. A grafikán tehát korunk emberiségének egyik alapvető nagy kérdéséről van szó: a gépi civilizáció és a klasszikus humánum antagonizmusa a kép témája. A gép és az ember viszonya kapcsán felmerülő emberi viszonylatokat közvetíti. Kondor szembeállítja a gépi kultúra két különböző aspektusát. A gép egyrészt az aktív rendező elv kibomlása: a káoszból az értelem útján rendet teremtő ember önmegvalósulása. Az értelem csodájaként életrehívott, az ember céljait szolgáló gép megsokszorozza teremtője erejét, s képessé teszi, hogy a valóság talaján, testi mivoltában emelkedhessen a levegőbe, s meghódítsa ezt a számára eddig ismeretlen szférát is. A gép tehát az emberi találékonyság, a rend, az áttekinthetőség, a racionalizmus, a tudásvágy eszköze és célja. Egységes világképet teremt: megszünteti a földi és égi fogalmi kettéosztottságát. Ez a gép jó oldala. Ugyanez a gép saját világán kívül mindent és mindenkit elpusztít. Kegyetlenségét hangsúlyozza a cápafejű rakéta: a cápa fogai mindent szétszaggatnak. Felmerül az önpusztítás, az elembertelenedés, a gép ember feletti elhatalmasodásának veszélye. Megfosztja a gép az embereket a mítoszok, költészet világától is — ez az érzelmi elszegényedés veszélyét veti fel. A gép, mint szimbólum jelentése kétértelmű. Az ellentétek ilyen összefoglalása a romantika sajátja — Kondor ebben az értelemben is adhatta képének ezt a címet. A grafikán teljes világot, önálló léttel bíró univerzumot teremt — ez is romantikus jegyként fogható fel. összetett szimbólumok egész sorát jelenítik meg a lapok 1—1 figura, vagy elem által felvetve annak összes létezési dimenzióját. Az I. lapon a legjelentősebb tartalmat a háromféle megközelítésben megjelenített ember és az angyalpár hordozza, alárendelt, de lényeges motiváló elem a fegyver. A II. lapon a gép a központi elem a már említett angyalon kívül, s az emberi tevékenységnek itt újabb oldala nyer értelmezést. Az ember létlehetőségeinek körbejárása tulajdonképpen Kondor egész grafikai munkásságának lényege, valamennyi lapján ez foglalkoztatja: amikor a megismerő, a morális, a vegetatív létű, és az önálló létét elvesztett ember sorsát elemzi. A világhoz való közelítés első fázisa a megismerés vágya, a dolgok mozgatórugóinak, szerkezetének, elemeinek megismerése. Ez csak aktív kutatótevékenység révén érhető el, melynek során munkája által átalakul az ember, s a tárgyi, természeti világ új értelmezést nyer. Az ember számára a megismerés tehát létkérdés, szükséges helyzete felismeréséhez, környezete újrateremtéséhez. Kondor ezt a világfelfedező utat lépésről lépésre nyomon követi grafikai lapjain. 150