Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

\ ^__^^^

ц

«|»»-»»~»»-»»--'' '• • **' '"" 7. kép szembe. A humanitás eszméjét hordozó angyal tehetetlen kétségbeesésében a tákolmánynak dőlve, kezébe temetett arccal zokog. A „minden emberi elveszett" tragikus felismerésének képi megfogalmazása e lap. Az itt feltűnő szimbólumok kibontása, értelmezése Kondor további grafikai munkássága, melynek újabb csúcspontja, eredményeinek összegezése a Romantikus tanulmány l—II. E lapokon művészi világképe, sajátos mitológiája teljes fegyvertárában áll előttünk. Az első lap az angyalpár felszárnyalását, a második tragikus bukását jeleníti meg. Az I. grafika (8. kép) története a lap alsó mezőnyében játszódik le. Sötétbe karcolt építészeti tömeg előtt három figura jelenik meg: egybekomponált, konstruktívan szerkesztett ülő férfi és nő, akiknek együttes mozgása is jelzi, hogy egzisztenciálisan kapcsolódnak egymáshoz, és egy ülő férfi. Az összetartozó férfi és nő bal karjuk ritmusos emelkedésével lepkeszerű szárnyas lényt röppent fel. Fejük kompozíciós folytatása a csonkolt, lombtalan fa — előrevetítve sorsuk tragédiáját, jövőnélküliségét, pusztulásukat. Ellentétes értelmű a mellettük ülő, de hozzájuk nem kapcsolódó kalapos gondolkodó — önarckép! ihletésű — férfi. Háta mögött géppisztoly, s a férfi befelé fordulása „a harcomat megharcoltam" fáradtságát jelzi. A figura az ember történelmi sorsa fölötti meditáció jelképi megfogalmazása. A feltörő — külön lemezről, más színnel nyomott — angyalpár, mintha az ő gondolatainak, e világból való menekülésének jelképes megfogalmazása Jenné, kompozicionálisan féltétlenül kapcsolatban állnak. A cselekménytől függetlenül, léptékváltással; pálcika147