Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)
Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)
Kondor munkásságának nagy belső küzdelme sajátos mitológiájának megteremtése. Minden társadalomnak szerves alkotóeleme volt az önmagáról önigazolására és önmaga megértetésére megfogalmazott mítosz. Benne és általa az adott társadalom világképe öltött formát: törvényszerűvé lényegítve társadalom és egyén .alárendelt viszonyát, szabályozva az ember önmagáról, hivatásáról alkotott képét, vágyainak szövevényét. Teljes világképet fogalmazott meg tehát, melyet az egyes ember készen kapott. A történelmi fejlődés mai fokán a tudományos és technikai fejlődés által áttekinthetetlenné vált világban a régi mítoszok használhatatlanok, újakat pedig nem szül a társadalom Az egységes világkép megalkotásának igénye és feladata is az egyes emberre hárul. Az elidegenedés általános jellemzője korunknak, hiszen a társadalom absztrakttá, intézményrendszerében megragadhatatlanná vált — s ily módon nincs lehetőség újabb kollektív mítosz létrehozására. A magára maradt ember kénytelen önnön mítoszát önmagából táplálkozva megalkotni — világlátása így önközpontú, tehát szűkreszabott lesz, mint ezt Camus, Sartre és az egzisztencialisták mítoszai is bizonyítják. Kondor ez ellen lázadt egész művészetével. E ponton bizonyítható, mennyire igaztalanok azok a vádak, amelyek Kondort az egzisztencialisták közé sorolják 17 , akik pusztán fölismerik az ember nembeli létének ellentmondását, rögzítik azt és szenvednek tőle, de tovább nem jutnak — míg Kondor a teljesség újra megalkotására törekszik önemésztő harccal. Az általános érvényű, szilárd belső rendszerű mitológia megalkotásának ideje azonban a múltba tűnt — ezt Kondor is tudta — s ebben rejlik pokoljárásának magyarázata, romantikus szemléletének titka. E cél járatta végig vele a szürrealizmus útvesztőit, láttatta vele vízióit, egyre tovább haladva az ősi, elemi mitológia újrafelfedezése felé. Kondor grafikái a maga szabta jelképrendszer révén egy összefüggő világot, egy szerves rendszerbe rendeződő gondolatkört ragadnak meg, amely már nem mása a valóságnak, hanem újjáteremtése, átlényegítése. Szimbolikus teremtményeivel népesíti be e sajátos világot. A szimbólumok nála mindig több értelmezési lehetősséget rejtenek magukban. A megragadott tárgyi ábrázoláson túl történeti, világnézeti, sőt a köznapi tapasztalatokból eredő aszszociációkat is hordoznak, s hangulati jelentésrétegük is belejátszik végső mondandóikba. A lapok jelentését így nem egy-egy megjelenő szimbólum adja, hanem a teljes megkomponált felület, s az egyes elemek az összes közöttük levő viszonylatok révén értelmezhetők. Sajátos figurákat és szituációkat ismerhetünk fel lapjain — melyek más értelmezéssel megismétlődnek, új sosem látott rendbe illeszkedve, új viszonylatokat hoznak létre. Képein általában több egymásnak ellentmondó értelmű szimbólumot találunk, melyek kölcsönösen motiválják egymás jelentéstartalmát. Több rétű, összetett gondolatvilág hordozója sajátos mitológiája. Tanítása: „aggódás az emberért, a szépet, a nagyot alkotó, de önmagával szembekerülő, önmaga tragédiáját okozó emberért. Kondor képei a modern civilizáció profán mítoszainak ikonjai." 18 Képeinek sajátos belső rendje a mi világunk, emberi belsőnk rejtett törvényeire utal — hiteles művészetet teremtve ezáltal. 3. KÉPI SZIMBOLIKA Mítoszvilága képi megjelenítési eszközeit: szimbólumait néhány, pályája szempontjából kulcsfontosságú mű elemzése révén lehet nyomon követni. A Dózsa-sorozaton, a Kondorra jellemző képi szimbólumok nagy része feltűnik már, később csak jelentésükben válnak összetettebbé, ellentétük felvil144
