Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

öltözött tanulót tartottak nyilván. A családi körülmények statisztikája sem mutat jobb képet: 15 gyermek hadiárva, 37 félárva, 3 teljes árva volt, 48-nak valamelyik szülője nem volt keresőképes, 38 gyerek apja hadifogságban sínylődött. Teljesen vagyontalan családban élt 454 gyermek.

87 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 6650/1945. M. E. rendeletében általános iskolák szervezését írta elő az akkori népiskola 1—8. és a gimnázium, ill. polgári iskola I—IV. osztályai helyett. Feladata — a VKM 75000/1946. sz. rendelete értelmében — az volt, hogy a tanulót egységes, alapvető nemzeti műveltséghez juttassa, továbbnevelésre és önnevelésre képessé tegye, és hogy a közösségi élet tudatos és erkölcsös tagjává fejlessze. Magának az általános iskolának a megteremtése része volt a demokratikus átalakulásnak, hiszen ez az iskolatípus egységes és mindenki számára íkötelező alapját képezte a műveltségnek. Az általános iskola első és ötödik osztályát az 1945/46. tanévben szervezték meg az acélgyári iskolában, a következő tanévben pedig már teljes egészében átálltak a már megjelent tanterv és utasítás szerinti általános iskolai oktatásra. Az új általános iskolai tantervnek és óratervnek volt egy érdekessége: szabadon választható tárgyakat is tartalmazott, mint pl. gazdasági, műhely- és háztartási gyakorlatokat, élő idegen nyelveket, nemzetiségi nyelveket, a latin nyelvet, társas éneklést és zenét valamint mértani rajzot. Az iskolában is éltek a lehetőséggel. A lányok főként háztartási gyakorlatot, a fiúk pedig ipari gyakorlatot választottak. A latin nyelvet heti három órában 42 gyermek tanulta. A szülők kérésére a későbbieken német nyelvet is tanítottak. Tárgyakat választani csak a felső tagozatban lehetett.

88 1946 őszén — az érvényben levő törvények alapján — az állami főfelügyelet tartalma szempontjából a nem állmi iskolák két csoportra oszlottak: egyházi iskolákra és egyéb fenntartású (községi, magán-, társulati) iskolákra. Erre az időszakra az a furcsa és sokáig fenn nem tartható helyzet állt elő, hogy — az egyházi birtokok felosztása és a nagyüzemek államosítása után — a nem állami iskolák fenntartási költségeinek kisebb-nagyobb részét az államnak kellett viselnie, annak ellenére is, hogy ezekben az iskolákban a demokratikus szellemtől, az állam politikai törekvéseitől és érdekeitől eltérő oktató-nevelő munka folyt. Ennek a fő ellentmondásnak a nyomában jó néhány más probléma is napirenden volt — mint pl. az állami tantervek és tankönyvök helyett önállóak (felekezeti, társulati) kiadása és használata —, melyek akadályozták az egységes demokratikus köznevelési rendszer kiépítését. Az államnak az a joga, hogy köznevelési rendszerét maga határozza meg és irányítsa, a gazdasági és társadalmi fejlődés szükségszerű következménye volt. Ehhez a szükségszerű lépéshez 1948 nyarára értek meg a gazdasági, társadalmi, politikai feltételek. 1948. július 16-án tárgyalta meg és fogadta el az országgyűlés a nem állami iskolák (tanulóotthonok, kisdedóvók stb.) államosításáról szóló törvényt, mely véglegesen felszámolta az iskolák megosztottságát, s megteremtette az egységes szellemű oktatás és nevelés alapjait, a szocialista nevelés legfontosabb feltételét. A salgótarjáni acélgyári társulati iskolát 1948. július 1-én államosították.

89 Ezzel a munkával befejeződött a salgótarjáni acélgyári társulati fenntartású elemi iskola történetének vizsgálata. Az elemi iskoláról felvázolt képet a benne folyt tanoncképzés ismertetése fogja majd teljesebbé tenni. Ez az ismertetés lesz a társulati iskolák körében végzett kutató és feldolgozó munka következő állomása. 133