Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

hiszen — mint az már közismert — az ismétlő tanköteleseknek alig a fele járt iskolába. A felső népiskola pedig teljesen életképtelennek bizonyult Ma­gyarországon. Annak ellenére, hogy a 6 osztályos nép-, ill. elemi iskola súlyos nehézsé­gekkel küzdött még az ellenforradalmi korszakban is, egyre többen vélték úgy, hogy halaszthatatlan társadalmi szükséglet a kötelező népoktatás időtar­tamának meghosszabbítása, a nyolcosztályos népiskola bevezetése. Az 1920-as évek vége felé annyira általánosult ez az igény, hogy az 1928-ban megtartott harmadik egyetemes tanügyi kongresszus vitáinak ez a téma került a kö­zéppontjába a népiskolai szakosztályban. Pedagógiai érvek mellett hivatkozás történt arra is, hogy a gazdasági fejlődés is megköveteli a 8 osztályos népis­kola elvégzését. Valószínűleg nem véletlenül kértek és kaptak engedélyt nyolc­osztályos népiskola létesítésére olyan ipari központok, mint Ózd, Pécs, Diós­győr, majd Salgótarján. Klebelsbergnek az volt a véleménye, hogy a 7—8. osz­tályok beindítására csak az iskolaépítési program befejezése után nyílik le­hetőség, de akkor is legalább 10—12 év kell majd ehhez a továbbfejlesztés­hez. Ö is hangsúlyozta a nyolcosztályos népiskola jelentőségét, de elsősorban annak politikai fontosságát emelte ki: „A ma élő generációk igen számottevő része négy elemi osztály után ment ki az életbe... Megtanították őket írni, olvasni, egy kissé számolni, de éppen abban az időben, amikor a világnézetet ki lehetett volna alakítani, magukra hagytuk őket. Akkor jött a marxizmus, és a maga iskolán kívüli müvelésével kihasználta az előtte nyitva hagyott ka­put a maga céljaira. .., de mi most — a vallásos és hazafias érzés embe­rei — jövünk, és nem hagyjuk magukra a magyar tömegeket, hanem kísér­jük tovább mindaddig, míg ki nem alakítjuk a vallásos, erkölcsös és neona­cionalista világnézetet.53 A nyolcosztályos népiskola fokozatos megvalósítására törvényjavaslat ké­szült, mely 1940-ig mindenütt kötelezővé tette a bevezetését. Az erről szóló törvény azonban csak 1940-ben jelent meg. 54 Ez volt — röviden •— a társadalmi-politikai háttere a nyolcosztályos nép­iskola gondolatának. Iskolánkban — amikor iskolaszéki ülésen szóba került ez a téma — nyo­ma sem volt a klebelsbergi gondolatoknak. A gyártelepi fiúgyermekek beis­kolázási problémái indították útjára azt a javaslatot, hogy ózdi mintára Sal­gótarjánban is építsék ki a nyolcosztályos iskolát. A fiútanulók általában 12 éves korukra elvégezték a hat elemit, de az ipartörvény értelmében nem me­hettek gyári munkára csak a 14. életévük betöltése után. „Ily módon a gyer­mek életében két olyan esztendő áll be, mely alatt úgy a rendszeres, min­dennapi iskolai oktatást, mint a szakmabeli kiképzést nélkülözi, és a sokszor igen hiányos szülői felügyelet mellett ki van téve az utca és a rossz környe­zet mindén veszélyének. Ezeken a bajokon segítene az elemi iskola 7. és R. osztályának felállítása, melv megoldás. .. neveléstani szempontokon kívül a vállalat érdekeit is szolgálná. 55 A vezérigazgatóság 1936 májusában jelezte az iskolaszéknek, hogy elvi­leg már ősztől „hozzájárul a 7. osztáy felállításához", de két feltételhez kö­tötte a továbbiakat: megfelelő számú tanulóhoz és a tanmenetek elkészíté­séhez.S6 Ezek után a salgótarjáni iskolaszék az ózdi iskolaszéktől kért és kapott segítséget tanmenet-, órarend- és tankönyvügyben, t. i. ekkor még nem léte­zett országos tanterv és utasítás a már működő 7—8. osztályok számára. Az ózdiak megküldték a kért anyagot, a tarjániak pedig hozzákezdtek a nyár fo­127

Next

/
Thumbnails
Contents