Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)
Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez
templom nevét vitték át — amire szintén számos példa van — települést jelölő névvé. Ezt viszont megint csak az dönthetné el, hogyha ismernénk a falu kora középkori temploma védszentjenek a nevét. 70 A Balassagyarmattól keletre fekvő Hugyag falu nevét a tundrái nyenyecek Hugya nevzetsége nevével azonos nevű honfoglaláskori nemzetség nevéből eredőnek vélem, annál is inkább mert a nemzetséghez tartozó nők Hugyej nevét a szabolcsi Hugyaj őrzi. Ugyancsak a tundrái szamojédek Temja" nemzetségéhez hasonló nemzetségnévből eredőnek vélem Losonctamási még 1299-ben is Thema nevét 71 , valamint Vüké, mindig színmagyar falvunk nevének a Vi"lka nemzetség nevéből való származását. A gömöri, a bolondosi várföldek közelében fekvő Léhi falu neve szintén ezen tundrái nyenyecek hehe nemzetségének idekerült ágával hozható kapcsolatba. A VaZy-völgy és Vály falu neve a nyenyec Vaj nemzetség nevének mása, Padár neve pedig vagy a Padar"nye kislánynévvel, vagy a padár 'sáv, földsáv, folt, anyajegy' jelentésű szóval hozható összefüggésbe. 72 Mellőzve a szamojéd eredetűnek vélhető, közszókból alakított, személyt vagy térformát jelölő palócföldi helynevek felsorolását, inkább a szamojéd nyelveket beszélő csoportok idekerülésének néhány lehetőségére kívánok rámutatni. Azt már KUBINYI Ferenc is megsejtette, hogy az Ugra helyneveink uráli eredetű néptöredéket jelölnek. Bizonyítani azonban állítását nem tudta, de több szempontból is figyelemre méltó az az észrevétele, hogy a IX. században a magyarság egyik csoportja a Volgától keletre, a másik attól nyugatra, a harmadik pedig a Fekete-tenger és az Al-Duna mellett lakott. — A Volga két partján lakó magyarságra nézve LÁSZLÓ Gyula régészeti és nyelvészeti adatok sokaságát sorolta fel, de ugyancsak ő arra is rámutatott, „hogy a szamojédok és a finnugorok szétválása jó néhány ezer évvel előzte meg időszámításunk kezdeteit", amiből az is következik, hogy honfoglalóink soraiban szamojéd csatlakozókat talán nem is kereshetünk. A finnugor nyelvészetnek a szamojédok korai elszakadására vonatkozó ezen szinte klasszikussá vált megállapítása mellett azonban LÁSZLÓ Gyula arra is rámutatott — és ezt Björn COLLINDER-nek a finnugor nyelvek alapszókincsét összehasonlító szótára nyomán számadatokkal is igazolta — hogy ,,a magyar nyelvben levő uráli szókincs a legnagyobb érintkezési felületet a szamojéddal mutatja". 73 Szamojéd szavak, helynevek és nevek azonban még más úton is kerülhettek — és kerültek is — nyelvünkbe, amit megmagyaráz az, ha ezeket a mazuninszki kultúra körzetében végzett ásatások GENING általi ismertetése és — mint hazai forrás — ANONYMUS Gestája szemszögéből nézve vizsgáljuk. ANONYMUS — miként azt a Gesta belső érvei alapján kimutattam — nemzetsége honfoglaláskori ősét, Ösbőt, a rokonainak vagy őshazabeli „földijeinek" tekinthető Ösé és Vélek vitézekkel együtt szerepelteti. Ezek, bár nem tartoztak a hét fejedelmi személy, a „hetumoger"-ek közé, vezéri feladatokat is végeztek. „Ösbő meg Vélek... ugyanis igen nevezetes nemzetségű emberek voltak, mint különben a többiek is, akik Szcitiából kijöttek és Álmos vezért sok-sok néppel követték" [Cap. 19.]. — Ez a „sok-sok néppel" kitétel inkább „az ugyanazon vidékről való népeknek megszámlálhatatlanul nagy sokaságára", mint a „hét fejedelmi személy" 91
