Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez

az anonymusi gömör—nógrádi részek tüzetesebb vizsgálata is közelebb visz a probléma megoldásához; Véleményem szerint nem tévedtek azok a kutatók, akik az avarok egyik törzsének vagy hadrendjének az emlékét a Várkony helyneveinkben vélték felismerni. Ilyen nevű település vidékünkön a Hangony-patak völgyében levő Várkony, amely ma Ózd város része. Az is kétségtelen, hogy az 568-barv honfoglaló avarok — akár pseudoavarok, akár nem — a közép-ázsiai 'érség népei valamelyikének a nyelvén beszéltek, valamint az is, hogy annak a térségnek a helynévanyaga — nem vagy alig módosulva — hazánk területén is részben megtalálható.

5

'

1 Tekintetbe véve továbbá azt, hogy az eurázsiai népvándorlások jóformán sohasem mozgatták meg egy-egy népcsoport egészét, hanem mindig voltak visszamaradó töredékek is, akiknek nyelve — vagy annak egyes szavai — saját maradékaik vagy a velük érintkező népek körében fennmaradtak, ezért — hangoztatom, hogy jóformán csak szótári alapon — igyekeztem áttekinteni az ezen a területen élt népek hazai hely- és személyneveinkkel azonos, vagy ahhoz hasonló szókincsét. Ezen uz alapon jutottam annak felismerésére, hogy a Hangony-patak és négy középkori Hangony falu — későbbi nevük: Szentsimon, Egyházashangony, Lampertfalva, Domaháza — neve nem az ILA Bálint által közölt KNIEZSA István-féle megállapításból, miszerint az ,,a magyar ,hang' szó származéka" hanem inkább az ujgur—török nyelv kínaiból átvett — és így nyilván más belső-ázsiai népek által is használt — hang' bánya, érc' jelentésű szavából magyarázható meg. Nézetemet alátámasztja GYÖRFFY Györgynek az a megállapítása, hogy a Hangony-völgy alsószakaszában fekvő [Sajó-] Várkony közelében volt egy Vasvár nevű földvár, és az ezzel kapcsolatos azon feltételezése, hogy ez — a Vas megyei Vasvárhoz hasonlóan — a X. században létrehozott vasraktár volt, amit a közeli Várkony és Hetény katonai szállások harcosai őriztek, és a fegyverkészítőket is ellenőrizték.

57 Ha ez valóban így volt, akkor különösen figyelemre méltó az ANONYMUS által leírt, a gömör—nógrádi részeket meghódító seregnek a Zagyva völgyéből a Hangony völgyén át történt hódító útja. Ennek során ugyanis nem a feltételezhető keleti irányból — ahol a Várkony helynév alapján sejthetően bolgár fennhatóság alatt álló kései avar őrség védte a bányákhoz vezető utat — hanem nyugat felől, ahol ilyen őrség nem volt, rohanták le ezt a vasbányavidéket.

58 Honfoglalóink valószínűleg már a Zagyva és a Hangony völgyében történő felvonulásuk során biztosították a somoskőújfalui és zabari hágókon át a Hangony-patak sa jói torkolatáig húzódó, kései avarkori eredetűnek tekinthető gyepűláncolatot. Ennek során helyeztek el négy magyar — [Salgó-] Tarján, [Kis- és Homok-] Terenye és Keszi [-bánya] — egy Kazár, és Zabaron egy méra hadrendi osztagot és hagyhatták meg helyükön az önként csatlakozott várkonyi avarokat, hogy ezzel is biztosítsák a Hangony völgye vasbányászatának a zavartalanságát, és a vasvári fegyverraktár készletének rendszeres kiegészítését. Ez lehetett a célja a magyar Kér és a méra Mercse hadrendek egy-egy osztagának az idetelepítése is. — Azt azonban nem tudom eldönteni, hogy az Özd, a Berényvár helynevek és a Ladány hadrendi szállások mennyiben avar- vagy menynyiben honfoglaláskoriak. 86