Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Vonsik Ilona: Böjtös Sándor (1896–1975)

19Í7 nyarán mintegy 300 főből álló hadifogoly tisztícsoport érkezett Omszkba, köztük Ligeti Károly zászlós is. Ligeti a tisztekkel történt nézeteltérés után otthagyta a tiszti barakkot és a munkások-parasztok közé költözött. Böjtösék tudomást szereztek erről, és Öten felkeresték Ligetit 1917 augusztusában. Fodor József örömének adott kifejezést, hogy a tisztek között is akadt olyan, aki megértette az idők szavát, és a proletárok közé állt. Ligeti hasonló örömmel üdvözölte őket, akik felismerték osztályhelyzetüket és megértették a történelem hívó szavát. Ettől a naptól kezdve rendszeresen találkoztak a hadifoglyok Ligeti Károllyal, aki tanítómesterük lett. Előadásokat tartott a hadifoglyoknak a társadalmi fejlődés szakaszairól, a magyar szabadságharcok menetéről, a bolsevikok harcairól. Akik részt vettek az első előadásokon, elmondták hadifogoly társaiknak a hallottakat és szervezték őket a következő előadásra. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom alapvető változást hozott a hadifoglyok életében is. A szovjet kormány 1917. decemberi határozata alapján a Szovjet-Oroszország területén élő dolgozók egyenjogúságot nyertek és élveztek. A szovjetek megszüntették a hadifogolytáborok börtönjellegét. A dolgozó hadifoglyok ugyanolyan jogokat élveztek, mint az orosz munkások. Ligeti Károly a bolsevik párt omszki szervezetével és a

; városi szovjettel együttműködve 1917 végén megkezdte a párt szervezési munkáját. A testvéri szolidaritásukról biztosító levelükben a hadifoglyok nyíltan vallották, hogy ,,. . . mi az orosz forradalom szövetségesei lettünk és most együtt megyünk önökkel". S egyben kérik „... Segítsenek, hogy mi hadifoglyok szabadon tanulhassunk és egymást is taníthassuk. Adjanak jogot, hogy szabadon szervezhessünk gyűléseket és sajtót. . ."•' Kérésük meghallgatásra talált. 1918. január 28-án (február 10.) megjelent a Forradalom című lap első száma, melyben a szerkesztőség üdvözli az Omszki Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek Szovjetjét, s egyben biztosítja az új forradalmi hatalmat, hogy „Mi, nyugat-európai proletárok csatlakozunk az orosz forradalmi néphez, az összes elnyomottak felszabadításáért vívott szent küzdelmében".

4 A táboron belül, a párt mellett nemzetiségi szekciók szerveződtek. Böjtös Sándorék a magyar—román közös csoporthoz tartoztak. Megalakították a hadifoglyok szervezetét, megválasztották a „lágerkomitét", melynek tagja lett Böjtös Sándor is. Ez a szervezet a Vörös Gárdával együtt ellenőrizte a táborok belső életét, biztosította a rendet, fegyelmet és beavatkozott ott, ahol nem akarták megérteni az új idők új szavát. 1918 januárjában a bolsevik párt városi bizottsága a helyi szovjettel közösen egy vörös zászlót ajándékozott a tábornak. A zászlót Ligeti Károly adta át Fodor Józsefnek és Böjtös Sándornak. Ök a zászlót elhelyezték a korcsolyapálya zászlótartóján. Február végén Böjtös Sándor lágerkomité-ügyeletes volt, amikor jelentették neki, hogy a zászlót egy tiszt eltávolította. Böjtös Sándor 4 vörösgárdistát vett maga mellé és a tiszti lágerbe ment. Erélyes felszólításra egy osztrák zászlós jelentkezett, hogy ő volt a tettes a vörös zászló eltávolításában. Böjtös az osztrák tisztet letartóztatta és a vörösgárdistákkal fogdába kísértette. A nemzetközi tribunal az osztrák tisztet 30 napi fogdára ítélte.

5 Az omszki táborban levő magyar hadifoglyok forradalmi mozgalmáról készült — a dán misszió hadifogoly ügyi megbízottjának — jelentése is foglalkozik ezzel az üggyel, mely szerint 1918. március 19-én egy tisztjelölt 291