Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Az üveggyári munkások életviszonyainak és politikai mozgalmainak alakulása Nógrád megyében

munkásoknak a szemük megy tönkre. Azokat, akik már látáscsökkenésük miatt teljes értékű munkásként nem foglalkoztathatók, a társaság nem helyezi nyugdíjba, hanem napszámosnak teszi napi 2 korona fizetéssel, s ha itt sem tud már dolgozni, egyszerűen kapun kívül találja magát. Igen érdekesek az alkoholról és a gyermekkori alkoholizmusról írottak is. A Népszava riportere szerint —, jogosan — a munkások rá vannak kényszerítve az alkohol fogyasztására, mert a víz ihatatlan a gyárban. A gyári kantinban, ami éjjel-nappal nyitva van, minden két hétben egy vagon sör, és nagyobb mennyiségű bor és pálinka fogyott el. A jó, egészséges vízről a Társaság nem gondoskodott, de aki részegen követett el valami cselekedetet a mesterek, vagy a gyár ellen — azt könyörtelenül megbírságolták, rosszabb esetben elbocsátották, pedig a nagy hőség és a vízhiány kényszerítette a munkásokat az alkoholfogyasztásra. Mindennapi dolog volt a gyárban, hogy a gyerekek, vagy az asszonyok, amikor bevitték az ebédet, vagy vacsorát, a tiltás ellenére sört is vittek. A 10—12 éves gyerekek is ugyanazt isszák a gyárban, így válnak alkoholistává a felnőttek mellett.

19 * Az 1914. július 27-én kirobbant I. világháború nemcsak vérveszteséget, hanem egyre növekvő súlyos anyagi áldozatokat is követelt a megye egész lakosságától. A megye háború alatti első és legjelentősebb mozgalma a salgótarjáni iparvidéken, a bányászok körében indult el 1917-ben. A salgótarjáni munkások is hallatták szavukat: békét, jogot, kenyeret, szociális reformokat követeltek, tömegmegmozdulások alkalmával. A salgótarjáni üvegfúvók munkabeszüntetéséről 1917-ben a Népszava is megemlékezett. A munkabeszüntetés oka az volt, hogy a gyár munkásai a háború tartama alatt még mindig ugyanazt a fizetést kapták, amit a háború előtt megállapítottak részükre. A heti 38—40 korona, a megélhetési nehézségek miatt csupán arra volt elég, hogy az éhhalált elkerüljék. Ezért fordultak követelésükkel az igazgatósághoz, nyomatékul közölték azt is, hogy ha a helyzetükben változás nem következik be, a munkát beszüntetik, ígéretet kaptak, hogy a keresetet megjavítják 10%-kal, de az ígéretet csak szó maradt: a munkások beszüntették a termelést. Erre az igazgatóságnak az volt a válasza, hogy az összes munkást kizárta a gyárból. A kizárás október 9-től kezdődött és még október 30-án is változatlanul tartott. A gyár munkásainak közös határozata erre pedig az volt, hogy a munkát addig nem veszik fel, míg az igazgatóság követeléseiket nem teljesíti.

20 Az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalmat megelőzően a salgótarjáni gyár munkásai is a szervezkedés útjára léptek. A demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság ideje alatt a nyersanyaghiány óriási méreteket öltött, a foglalkoztatottság is visszaesett. A Tanácsköztársaság idején Szekeres János üvegfúvómester lett a termelési biztos, aki igyekezett a többi kommunistával a szocializált gyárat üzemben tartani. A nyersanyag- és élelemhiányt csak fokozta a várost ért cseh intervenciósok támadása. A támadások visszaverésében az üveggyári munkások is részt vettek a város többi munkásával, a munkászászlóaljakban. A Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalmi rendszer súlyos megtorlásokat foganatosított a salgótarjáni munkásokkal szemben is. 17