Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez

igazolják azt az ANONYMUS, KUBINYI és GENING nyomán kialakult feltételezésemet, hogy a honfoglaláskor szamojéd töredékek is kerültek hazánkba, amit azonban — miként a moksa-mordvinok esetében — teljes bizonyossággal csak a régészeti leletek igazolhatnának. Űgy vélem, hogy ezeken kívül az embertani vizsgálatok is előbbre vihetnék a szamojédokra jellemző típus százalékos arányának a megismerését. E tekintetben is nagy fontosságot tulajdonítok a GENING által ismertetett mazuninszki leletek képanyagának honfoglaláskori leleteinkkel való egybevetésének, mert ez nem csak a szamojéd-,,gyanús" helynevek területéről előkerült tárgyak hovatartozásának kérdését is tisztázhatná.

7!) A BOLONDOSI VÁR NÉPEI ÉS A PALÓC NÉPCSOPORTNÉV EREDETE A XVIII. és a XIX. század fordulóján Hont, Nógrád, Kishont, Gömör, valamint Heves és Borsod megyék ezekkel érintkező területeit kezdték a palócok otthonának tekinteni. A tüzetesebb néprajzi kutatások eredményeként az a nézet alakult ki, hogy elsősorban a Medves-hegység vidékén kell a palócföld magvát keresni, ott, ahol a néphit szerint, Somoskőújfalunál, Péterfalván vagy Maconkán van a világ közepe, valahol itt van az égig érő fa és itt szaladgál a hidak alatt a „tüzes ember". A néprajzi és történeti kutatások együttes eredményeként leszögezhetjük, hogy ennek a területnek nagy része a kora középkori bolondóci, azaz régebbi nevén bolondosi, várispánsághoz tartozott.

80 A „palóckérdés" megoldása tehát összefügg egy nem éppen könnyű történeti kérdésnek, a bolondóci határőr-várispánság — és általában a kora középkori határőrségek — területi, szolgálati és etnikai kérdéseinek a megoldásával. Mellőzve a tények és a feltételezések sokaságának ismertetését, csak néhány olyan adatra kívánok rámutatni, amelyek a Medves vidékének avar örökségként ránk maradt honfoglaláskori gyepűinek kora középkori állapotára nézve közelebb visznek a valóság megismeréséhez, mert azt az okleveles anyag hiányában csak így tudjuk — egyelőre régészeti bizonyítékok nélkül — megmagyarázni. Arra már az előzőek során rámutattam, hogy ezeket a gyepüket a bolgár dukátus korában is őrséggel látták el és mivel vidékünkön önkéntes csatlakozással állunk szemben, ezek az avar és bolgár határőrök, nyilván magyar ellenőrzés alatt, továbbra is helyükön maradtak. A bolondosi várnépek egy részét tehát ezek leszármazottjai sorában kell keresnünk. Lehetséges, de nem biztos, hogy a XIII. századi török vagy törökös nevű bolondosi várjobbágyok és helynevek, a szláv „gyanúsakat" is beleértve, ezektől származnak. Ilyenek Baas, Bást, Almágy stb.

8L A bolondosi várispánság tehát itt olyan terület birtokába jutott a királyi vármegyék szervezése korában, amely már korábban is határőrök földje volt. De miért csak itt, és miért nem az egész gyepűláncolat sávját bízták az ő védelmére? — Ennek nyilván az a magyarázata, hogy Nógrád és Gömör maguk is határőr megyék voltak. így aztán az ezek által nem megszervezett Felső-Rima-völgy területe került a bolondosi határőrispán irányítása alá. Hontban hasonló a helyzet, ahol a honfoglaláskori gyepüktől északra elterülő és a Garam félköríve által a nógrádi gyepükig bezárt gyepűelve lehetett bolondosi várföld. Erre mutat, hogy Szebeléb 1219ben és Palást 1288-ban részben még mindig a bolondóci várhoz tartoztak. Itt a bolondóci terület Hont megyéhez kerülését főleg a Selmecbányái bail;;