Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez

bíró katonai körzetüket, a későbbi Nógrád vármegye magvát. Itt a következő hadrendi osztagokat találjuk: Nógrád vára, Tolmács, [Diós-] Jenő, [Borsos-] Berény, [Magyar-] Nándor, Terény, [Puszta Kis-] Kér, Bércei és — ha nem totemnév — Keszeg hadrendi szállásokat. A nógrádi medencét elzáró Naszáltól délre pedig a behódolt bolgár Duka [Vác-Duka] és a magyar kende [Ecskend = öcskend = kis és ifjabb kende] méltóságok által irányított Megyer, Kürt, Keszi, Kér, Bolgár, Zsidó, Hártyán, Györk, Tárcsa és Oroszi szállásokat.

:>:s Mindez, ha térbelileg szemléljük a hadrendek elhelyezkedését, akkor az azt látszik igazolni, hogy a Ság és Szécsény méltóságok által irányított katonai körzetek elsősorban avar [Ipolyság és Ipolyszécsényke, Karancsság és Szécsény], másodsorban avar—bolgár [Rétság, Szécsényke és Nógrád vára] harcosokra épültek. Ezek a hadrendi szállások azonban mind — közvetve és közvetlenül — gyepűőri vagy azt fedő szolgálatot teljesítettek. Ezzel szemben a csak méltóságneveket feltüntető központtal bíró dél-nógrádi és észak-pesti hadrendek más jellegű katonai feladatokat teljesíthettek. — Hasonló jellegzetességeket tüntetnek fel a nyugat-dunántúli Ság és Szécsény kapcsolatok is. Ez a hadrendi névanyag is bizonyítja, hogy hitelt érdemlő ANONYMUS tudósítása a terület lakosságának honfoglalóinkhoz való önkéntes csatlakozásáról. Az általa közöltekben azonban éppen tudós kritikára való törekvése következtében — vidékünk etnikai összetételére nézve tévesen vetítette vissza és általánosította a balkáni bolgárság szláv mivoltából leszűrt megállapítást a honfoglalás korába. Forrásául, vidékünkre nézve, Huba vezér általa nagyrabecsült leszármazottjának, az ,,okos" Szemere ispánnak nemzetségi hagyományokon alapuló elbeszélését tekinthetjük. Ebben arról lehetett szó, hogy a Huba, Szovárd és Kadocsa vezérlete alatt álló had ezen a Zalánt uraló területen félelmükben seregükhöz csatlakozott bolgár alattvalókat hódított meg. Ezt ANONYMUS így „helyesbítette" : „Akkor az összes szlávok — [vagyis itt a bolgárok előkelői és népük — B. J.] — akik előbb Zalán vezér alattvalói voltak, tőlük való félelmükben önként meghódoltak nekik" [Cap. 33.]. Mivel az kétségtelen, hogy a IX. században — különösen a kereszténység Borisz cár [852—889] alatti államvallása tétele óta — a dunai bolgár—török hódítók már erősen szlávosodtak, valószínű, hogy vidékünkön is — talán a Bércei hadrendet kivéve — már zömmel szláv nyelven beszéltek. Ezzel szemben — főleg helyneveink alapján — mégis azt kell leszögeznem, hogy itt és hazánkban másutt is, a bolgár alattvalók között szép számmal lehettek avarkori, és egyéb nem szláv nyelvet beszélő népelemek, akik szintén önként, avagy félelemből, honfoglalóinkhoz csatlakoztak.

54 Nem mond ellent nézetemnek az sem, hogy avar leleteket e magyar katonai körzet területén eddig csak a Rétságtól délre fekvő Nőtincsen, továbbá Galgagyörkön, Váckisújfaluban, Váchartyánban, Szigetmonostoron és Vácott találtak, mert a Galga folyócska nevét avar eredetű névadásnak tekinthetjük, ami nemcsak a név, hanem a nép továbbélésének is egyik bizonyítéka 55 Teljes biztonsággal csak az avarok — pontosabban: a különböző avar népcsoportok — nyelvének ismeretében tudnánk dönteni. E tekintetben azonban még mindig csak a különböző feltételezések területén mozgunk, és nézeteim is csak mint ilyenek ítélhetők meg. Úgy vélem azonban, hogy 85