Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez

is gondolhatunk. Óbarson ugyanis a kései, a zólyomi Csécsényben pedig a korai avarságra jellemző leleteket találtak. Csécsény neve — ami a Szécsény változatának tekinthető — valószínűvé teszi, hogy annak első, névadó települői — az anyaközség és a leányközség közti jogi kapcsolatok kifejezésére — kiköltözködésük helyének nevével jelölték új lakóhelyüket. Lehetséges tehát, ha csak nem avarkori katonai központot tételezünk fel ott, hogy az ipolyszécsénykei korai avarság egyik osztaga került Csécsénybe, míg a vezetőik sorába tartozó kései avarok a kedvezőbb életkörülményeket biztosító Óbars területén szálltak meg. Ez a kirajzás már a bolgár uralom idején is megtörténhetett, de ha a Garam völgyében húzódó védelmi vonal kialakítását a magyarságnak tulajdonítjuk, akkor a két avar csoport X. századi vagy még későbbi, etnikai jellegét is megőrző jelenlétével kell számolnunk.

40 A Garam és az Ipoly torkolatához közel, a Duna északi partján, csak Szobról ismeretesek avar leletek. Ugyanitt olyan védelmi körzetet találunk, ahol csak a Ság fordul elő központot jelölőnek feltételezett eddigi helyneveink közül. Itt van azonban a — nézetem szerint — iráni eredetű és ,tabor' jelentésű Pásztó helyneveink egyike. Nagy kérdés azonban, hogy a névadó, iráni nyelvet beszélő népelem mikor került hazánkba, vagy hogy mennyiben kereshetők őseik a honfoglalás előtt csatlakozott néptöredékek soraiban? — Úgy látom azonban, hogy a -pásztó szó a honfoglalás korában használatos katonai szakkifejezések közé tartozik. Ezért tételezem fel, hogy itt az egykori Ság és [Ipoly-] Pásztó központtal jelzett területen avarkori előzmények nélküli magyar katonai körzetet alakítottak ki. E mellett szól az, hogy a gömör—nógrádi részek meghódítása után itt ütött tábort a Zagyva menti Pásztóról kiindult had, itt oszlathatta fel hadait, röviddel halála előtt, a 937. évi kalandozó hadjáratból visszatért Botond vezér, és itt gyülekeztek 997-ben a Koppány ellen induló hadak is. IpolyPásztón — a körzet hadgyülekezési és hadoszlatási jelentőségének megfelelően — a XI. században királyi udvarház is volt. Az idetelepített két [Kőhíd- és Kis-]Gyarmat, [Kis-]Keszi és a hajdani Kürt és Tolmács hadrendi osztagai pedig a két folyó átkelőhelyeinek ellenőrzését látták el.

47 Térjünk azonban vissza erről az Ipoly torkolata melletti „halmaz" településről a folyó középső szakaszán lévő, annak az északi partján elhelyezkedő védelmi sávhoz. Itt azt tapasztaljuk, hogy az a középső Ipolykönyöknél, a Kürt hadrendi egységgel fejeződik be. Folytatása — már az avarkorban — az Ipoly keleti partján sejthető. Ennek bizonyítékául a rárósi, karolingkori kardot is tartalmazó fegyverleletek és a szécsényi avar sírok tekinthetők. Annak ellenére, hogy az avar őrségnek a rárósi szurdokban való jelenlétét a rárósi hegyekben már ekkor is meglevőnek feltételezhető vasbányászattal és nem csak az ipolyi átkelőhellyel magyarázhatjuk, eddig semmi olyan régészeti leletünk nincs, amelyre támaszkodva meg tudnánk határozni ennek az avar védelmi vonalnak további északi irányba való terjedését. Az azonban kétségtelen — nézetem szerint —, hogy körzeti központja Szécsényben volt. A ságújfalusi avar sírok pedig arra mutatnak, hogy az avar gyepű Ráróstól kezdve délkelet felé haladt a Ménes-patak völgyét északról határoló hegyvonulaton.

48 Feltételezésemet látszik alátámasztani az, hogy ettől a hegyvonulattól északra húzódik a bolgár—szláv nevet viselő Dobroda-patak [1335: Dubravoda, 1368: Dubrapataka, Dubravada, Dobravoda], azaz a „tölgyes patak" völgye, ahol az egykori Bocsár falu neve szintén szláv települőkre 83