Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Az üveggyári munkások életviszonyainak és politikai mozgalmainak alakulása Nógrád megyében

munkások teljes eladósodásához vezetett, mivel ezt a béréből vonták le, ami ezen felül helyhezkötöttségét eredményezte. Közegészségügyi szempontból szükségesnek tartották, hogy „étkezési terem" álljon rendelkezésére azoknak, akik az étkezési szünetben nem mehettek haza. A munkabeszüntetésekről mint ritkaságról szól, mert megemlíti, hogy a kamara területén csak 5 esetben volt munkaidő rövidítése, 4 gyárban pedig munkabér emelése céljából kisebb megmozdulás. A kamara területéhez tartozó Nógrád megyéből a következő gyárak szerepelnek a felsorolásban: Bárdos József és Társa Üveggyára: MálnapatakHámor; Kossuch János társascég Üveggyára Szinóbánya; Kuchinka István K. örökösök Üveggyára Málnapatak; Pock János Üveggyára Málnapatak-Farkasvölgy és Zahn György örökösök Üveggyára Zlatno.

2 * A XIX. század végén a megye munkásmozgalmának története azt mutatja, hogy a munkásság hosszú érési időszak után, ösztönös megmozdulásokon keresztül jutott el a tudatos mozgalomhoz. A tőkések a dualizmus egész időszakában a munkásmozgalom kibontakozásának megfékezésére, a munkásság elnyomására építették ki azokat a hatalmi szerveket, amelyek alkalmasak voltak a munkásság megmozdulásainak letörésére. Az 1890-es évek képviselő-testületi jegyzőkönyveiben továbbra is állandóan visszatérő kérdés a rendőrség létszámának emelése. Az indoklás szinte minden esetben visszatérően ugyanaz: „Tekintettel arra, hogy az újabban felállított üveggyár munkásai külföldi, legtöbbnyire Porosz Sziléziai honosokból, tehát olyan országból valók, hol a munkás nép között az anarchizmus legnagyobb mérvben elterjedve van, noha eltekintve kisebb kihágásoktól, eddig még ok nem szolgáltatott arra, hogy közbiztonsági tekintetekből fegyveres erő alkalmazása most már igénybe vetessék mégis tekintettel arra, hogy S. tarjánban ugyancsak külföldi bánya és vasgyári munkások nagyszámban vannak, tartani lehet attól, hogy a három vállalat munkás elemei egyesülvén nagyobb zavargásokat idézhetnek elő."

3 A megye munkásmozgalmának erőteljesebb fellendülése 1890 után vette kezdetét. A II. Internacionálé 1889-es, és a Szociáldemokraták Magyarországi Pártja 1890-es években történt megalakulása már létével is segítette a mozgalom kibontakozását, illetve erősödését. Az 1895. május 1-én Salgótarjánban kirobbant bányászsztrájk, amely Forgách-aknán kezdődött, egy érdekes munkásmozgalmi adalékkal is szolgál az üveggyár történetéhez. Gerber Frigyes igazgató levele szerint „néhány részeg bányásztól" megtudta, hogy a május 1-én kirobbant sztrájkot az üveggyári munkásokkal előre megbeszélték és olyan utasítást kaptak tőlük, hogy követeléseikkel lépjenek fel az igazgatósággal szemben. Az egyik üveggyári munkás igen sok bányásszal beszélt, hogy a sztrájkot a többi bányánál is indítsák meg. Követeléseikkel a béremelés és a 8 órai munkaidő bevezetésére szorítkoztak a bányáknál. Ugyanezen a napon — május 1-én — az üveggyárból több száz német nyelvű szocialista lapot osztottak szét a munkások között. Mivel a bányaigazgatóságnak kémei voltak a bányászok körében, így hamarosan megismerhették a bizalmas természetű munkásmozgalmi ügyet.

4 Május 10-én az igazgató levélben már így írt az eseményekről: „Olyan szocialista heccel" áll szemben az igaz7