Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: A Losonci Bőrgyár (1845–1854) (Adatok Nógrád mege ipartörténetéhez)

A gyár munkásai : (töredékes anyag) Legények: 1847. Gombadi Márton (5 napi bére 1 Ft — a kifizetett munkadíjat befolyásolhatta az elkészült áru minősége is, mert több esetben változott a bér összege napi lebontásban. Mivel az egyéni termelések mennyisége és minősége is egy-egy héten eltérő volt, ezzel lehet magyarázni a bérek nagy ingadozását. Valószínű az is, hogy az elkészült bőrök leadása után számolták el a legények fizetését.) Párizsa N. legény és Gombadi M. 5 nap, 2 Ft 42 kr Párizsa N. legény 12 nap, 4 Ft 12 korona Wradler Ferenc legény 12 nap, 5 Ft 36 kr. Gabat N. legény •— A legényeknek 1847. novemberétől 1848. novemberéig 1731 Ft 50 kr-t fizettek ki. 1848. november 19-től 1849. január 28-ig 243 Ft 12 kr-t. 1850től Serly János legény, Rigó József napszámos, Vendelici legény, Rosemberg Eduárd legény szerepelt a számadási könyvben 1851. május 2-ig.

3i A losonci bőrgyár 1854-ig mint részvénytársaság állt fenn, de a bevételi és kiadási számadások már 1851-ben azt mutatták, hogy a gyár nem üzemelt. így a gyarmati körülmények között létesült kezdetleges tőkés vállalkozások (manufaktúrák) csak nehezen tudtak megkapaszkodni, fejlődni. Ennek akadályai részben a külföldi áru versenye (elsőrangú fényezett bőrök behozatala), részben a gyarmati függésben, és a feudalizmusból származó tőkehiányban keresendők. Ezért ebben a korszakban alakult és működött ipari vállalkozások alig haladták meg egy céhes üzem kereteit, létük eleve bukásra volt ítélve. Erre a sorsra jutott a nagy reményekkel táplált losonci bőrgyár rövid fennállása után. JEGYZETEK 1. A manufaktúra a tőkés vállalkozás termelékenyebb munkaszervezete volt. A manufaktúra-korszakban a céhes üzemet a tőkés vállalkozástól az utóbbinak munkamegosztásos szervezete és az egy helyen foglalkoztatott nagyszámú munkaerő, valamint az összpontosított termelés különböztette meg. Megegyeztek abban, hogy mindkettőnek alapját a céhes technikában kiképződött kézi munkaerő adta. L. Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés; 1790— 1848. Bp. 1951. 283. o. 2. Nógrád megyei Levéltár: A Losonci Bőrgyár kiadása, bevétele 1846—1851. NmL. XI. 6. 1. A Losonci Bőrgyár bőrbevétele 1847—1851. NmL. XI. 6. 2. 3. Futó Mihály: A magyar gyáripar története 1849—1867. Bp. 1944. 309—310. o. 4. A cserzőanyagok lehetnek növényi ül. ásványi eredetűek. A növényi eredetűek: tölgycser — fiatal tölgyfák háncsa és kérge. Gubacs — (suska, jelent még tobozt is), mogyoró, dió nagyságú barnásszínű gubó, a tölgy erdőkből kerül ki, mint a gubacsdarazsak a tölgyfa levélkocsányain ejtett szúrásainak a megmaradása. Megérése után a fáról lepotyog, azt össze kell szedni. Vö. 69