Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: A Losonci Bőrgyár (1845–1854) (Adatok Nógrád mege ipartörténetéhez)

történt a bőr feldolgozása; sőt arról sincsenek konkrét adataink, hogy megjelenési formáikban milyen termékeket állítottak itt előTT5izonyos fogalmat alkothatunk a bőrgyár nyersanyagbevételéből a bőrkikészítés formáira, ugyanis a feldolgozott üzleti könyvek és egyéb feljegyzések sok mindent elárulnak a gyár termeléséről. Véleményem szerint a gyár fő profilja a talpbőrkészítés volt. A bőrgyár termelése nem volt egyenletes ütemű, ami kitűnik évi szakaszos lebonyolításából, de ha összehasonlítjuk a korabeli termelési adatokkal, mennyiségi szempontból közepes teljesítményű gyár lehetett. A losonci bőrgyár termékeiről nem maradtak korabeli feljegyzések -— így nem tudjuk, hogy azok milyen minőségűek voltak. Általánosságban ismeretes, hogy a legnagyobb jelentőségűnek a marhabőr és borjúbőr, jelentékeny bőrnek: a lő-, a juh-, a kecske- és a disznóbőr számítottak. A munkamenetre nézve elmondhatjuk, hogy gödrökben és hordókban ment végbe a bőr kikészítése, ami nem a legmodernebb technikára vallott. Az üzleti könyvekből ismert, hogy növényi eredetű cserzőanyagot használtak fel, és így a kikészítés (ültetés) hónapokig is eltartott. Talán ezzel is magyarázható, hogy a gyár termelése közepes volt. Különböző forrásokból a következő bevételei származtak még a gyárnak: 1846. július 21-től 1849. július 30-ig „egyveleges" : 18 092 Ft 30 kr., részvényekből 34 797 Ft 48 kr, a gyártásból 6677 Ft 10 kr., kölcsönből 6241 Ft, suskából (eladás után) 190 Ft 20 kr.

23 A bőrgyár könyvelőjének többé-kevésbé pontos feljegyzéséből ismerjük névszerint a gyárral kapcsolatban állt kereskedőket és üzleti tevékenységük helyét is. Az üzleti könyvek adatai alapján készült térképvázlatból leolvashatjuk, hogy a felvevőpiac szűk területre korlátozódott, mert a gyár legtávolabbi vásárhelye is csak Pest és Miskolc volt. IV. A GYÁR LEÉGÉSE ÉS ÚJJÁÉPÍTÉSE 1849. augusztus 7. és 9. között Losonc égésével és feldúlásával egyidőben a bőrgyár is leégett, a raktárát kifosztották. Egyes szerzők megelégedtek ennek az adatnak a közlésével, és úgy vélték, hogy a gyár 1849 után már nem nyitotta ki kapuit, s a bőripar szinte egy-két év alatt elpusztult. Az igazság azonban az, hogy a gyár 1850-ben újjáépült. Vahot Imre: Látogatás Losoncon с írásában 1851-ben így írt erről: „Most fölépített chémiai gyárba, s az egészen újonnan fölszerelt bőrgyárba vezettetvén — mindkettőnek szép jövője van." Sztudinka Ferenc is, aki Losonc város ipartörténetének megírására vállalkozott, szintén ír az építéséről. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy felépülése után néhány évvel, pontosabban 1854-ben megszűnt termelni a gyár.

24 Az eddigi ismert közlésekkel ellentétben tehát a gyárat újjáépítették. Becslések szerint 31 000 Ft kárt szenvedett, de már 1850-ben ismét jól felszerelt bőrgyárnak írják le.

25 1849. augusztus 28-án megkezdődött a gyár kitisztítása, és a károk felmérése. Az üzleti könj'vek adatai szerint 1850-től ács-, pintér-, lakatos- és üvegesmestereknek fizettek a helyreállítási munkákért. A gyár teljes tetőzete elpusztulhatott, mert gerendák, zsindelyek és egyéb anyagok szerepeltek a kiadási listán. A gyár felépülését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már 1850. december 17-én Hirschler Leó kereskedő keresetet nyújtott be a bőrgyár ellen 500 Ft (váltó) tartozás megfizetését követelve. A pert 1851. február 17-én megnyerte. 1851. április 27-én pedig a es. Kir. 66