Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: A Losonci Bőrgyár (1845–1854) (Adatok Nógrád mege ipartörténetéhez)

Az alapítók úgy vélték, hogy a gyártást 1846 végén már el is kezdhetik. De addig is kibérelnek majd néhány helybeli tímárműhelyt, ahol bőröket fognak gyártani, hogy így a Társulat tőkepénze a gyár felépüléséig kamatozzon. A szükséges telek tárgyában a város vezetőivel tárgyaltak. A gyárat a tervek szerint a Gács felé vivő úttól balra eső vásártér végén, az ott folyó két patak között, vagy ha ez nem lenne lehetséges, akkor a malomárkon keresztül a másik árok folyásáig terjedő területen építenék majd fel. A rendelkezésre álló dokumentumok, többek között a térképek tanúsága szerint az első változatot fogadták el. A gyár telkének ára iránt még végleges megállapodás nem történt, de remény volt rá, hogy a kijelölt telket igen kedvezményes áron kapják meg, mégpedig úgy, „hogy azért kész pénzt nem: hanem annak árával részvényeik szaporítását kívánják" — ti. a telektulajdonos részvényesek. A szakember kérdés megoldása igen sürgős feladata volt a társaságnak, ezért 1846. első felében szerződtetni akartak sürgősen egy gyárnokot, akinek fontos feladatai lennének már a gyár építése folyamán. A gyár tervét az egyik részvényes tag, Horváth László mérnök készítette el, amit a szövetkező tímárok és építőmesterek elfogadtak.

20 III. A GYÁR ÉPÍTÉSE, MUNKÁSAI, TERMELÉSE, PIACA A gyár építésére (majd az újjáépítésére) a gyár könyveiből, számadásából tudunk következtetni. Ugyanúgy ezek a források tudósítanak arról is, hogy milyen munkákat kellett elvégezni, és kik voltak azok a mesteremberek, akik közreműködtek a gyár építésében. 1846. március 3-tól június 30-ig az építéshez szükséges anyagok szerepeltek a könyvelésben. így kő, mész, tégla, homok és fuvarért 1714 Ft 33 krajcárt fizettek ki. A munkákat 11 munkás és 1 felügyelő végezte. 1846 novemberében már a cserép és zsindely szállításáért kellett fizetnie a társaságnak. Ez azt jelentette, hogy év végére tető alá került a gyár. Elkészültek a szobák, a műhely, a pince és a kályhák. A padlást tapasztani kellett. A kiadások között már megjelennek a szerszámok is: kések, csertörő, fényesítőgép, fontológép. A munkások számára enged következtetni a csizmavétel számlája. Ezek szerint a legényeknek öt pár csizmát vásároltak kezdéskor. Ez a szám csak 1848-ban változott meg, amikor a legények számára 6 pár csizmát vásároltak. Valószínűleg a mesteremberek saját öltözetükben dolgoztak, így azok ára nem szerepelt a kiadások között. Az asztalos és a kőműves munkák, valamint az üvegezés még mindig szerepelt a kiadások között ebben az évben. 1846. június 11-től a következő mestereket foglalkoztatták: Alk György kőműves, Brablerr Mátyás ács, Vargus János és Adametz lakatosok, Nóvák József, Hegedűs Péter, Mikó György asztalosok, Bodnár József pintér, Alexi János kádár, Keller Lajos rézműves, Berki Pál szegkovács. A kádabroncsokat a Rimabrézói Egyesülettől, a táblaüvegeket (285 tábla) a Sauer cég bzovai üveggyárából szerezték be.

21 A gyár könyvelése alapján nyomon tudjuk követni a termelés alakulását. 64