Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: A Losonci Bőrgyár (1845–1854) (Adatok Nógrád mege ipartörténetéhez)

ségének, mert ugyanazon bőrmennyiség elkészítéséhez több-kevesebb cserzőanyagot használtak fei a~gyárak, kiválóságuk szerint. A kor statisztikái — amelyek a Losonci Bőrgyárról is megemlékeznek — hangsúlyozzák, hogy csak gubaccsal cserzett talpbőrt, bagariát, fekete borjúbőrt és szattyánt készítettek az országban, a finomabb, fényezett bőrféleségeket azonban külföldről kellett behozni. Nálunk a cserzési eljárás is elmaradott volt: gubaccsal csereznek, a fejlettebb államokban már a cserfahéjra tértek át.

3 I. A BŐRGYÁRTÁS KÖRNYEZETI ÉS TÁRSADALMI FELTÉTELEI LOSONCON Magyarország északi területein, a Kárpátok erdővel borított lejtőin és medencéiben épültek ki a bőrgyárak, a XVIII—

XIX. sz.-ban, mivel itt a legkeresettebb csei zőanyagok — tölgy- vagy fenyőcser — közelben találhatók és kaphatók voltak/

1 Természetesen a víz nyerése a bőrgyárak helyének kiválasztásánál döntő tényezőként jelentkezett. A gyárak működéséhez szükséges víz, mint nyersanyag az áztatásnál, meszezésnél, mosásnál, pácoló- és cserzőcsávák készítésénél és gőz fejlesztésénél, elsőrangú fontosságú volt. A víz mint hajtóerő a gyártás szempontjából másodrangú kérdés. De mivel jó és sok víz kell a bőrgyártásban, így ezek a vízzel bővelkedő helyeken, a hegyvidékeken, folyók vagy patakok mentén települtek

5 Az Osztrovszki—Vepor hegységtől koszorúzott Ipoly völgyében fekszik Losonc. A megye egyik legforgalmasabb, az ipar és kereskedelem terén vezető szerepet elfoglaló városa volt korszakunknak. Földrajzi fekvésénél fogva, valamint az adott gazdasági és forgalmi helyzetéből adódóan ipari és kereskedelmi központ lett/' Losonc város iparának, a városi élet és sajátos polgárosodásának legelső alapját és kifejlődését a legrégibb magyar iparnak, a bőriparnak köszönhette. Nógrád megye talaja és klímája egyaránt kedvez a földművelésnek és az állattenyésztésnek. A bőripar fejlődését a megye nagy állat- és nyersbőrforgalma indokolta. Különösen jelentős volt a szarvasmarha- és juhtenyésztés.

7 Losoncon a Tugár patak mentén a Varga utcában, és a jelenlegi alsó és felső patakpart mellett laktak és dolgoztak a vargák és a tímárok, s ezek voltak a régi Losonc legjellegzetesebb iparosai, akik céhekbe tömörültek.

8 Az iparosok száma 1700 után kezdett emelkedni gyorsan a városban, s valószínű, hogy a tímárok, vargák, csizmadiák is ekkor telepedtek le/ 1835-ben Losoncon 42 varga, 38 tímár, 140 csizmadia, 20 szíjgyártó dolgozott. A Védegylet időszakában jelentős bőripar kezdett kialakulni. 1842-ben a város lakosainak száma megközelítette a 4000 főt (396 ház.) Országos és heti vásárai jelentékenyek voltak. Takarékpénztára 1846-ban 10 000 Ft alaptőkével rendelkezett.

10 A helyi és helyzeti energiák ily szerencsés találkozásánál nem véletlen, hogy 1845-ben Losoncon bőrgyár alapítására került sor, részvénytársasági alapon. Pesty Frigyes Helységnévtárában így ír erről: a losonciak ,,a kor kívánatai és szükségei iránt fogékonnyá lévén . .. 1845 évben egy bőrgyárt alapítottak."

11 II. A LOSONCI BŐRGYÁR LÉTREJÖTTÉNEK KÖRÜLMÉNYEI A losonci bőrgyárat — ismereteink szerint — 180 részvényes alapította. Az első szakvezetői Scherli Antal és Fischer Ferenc voltak, akik 20 60