Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)
Tanulmányok - Molnár Pál: Adatok a bányamunkásság létszámának, összetételének változásairól, helyzetéről, harcairól és életmódjáról 1900 és 1919 között
gondoskodtak a szükséges gyógyszerek összeírásáról is. A gyógyszereket a társulat rendelte meg. A két bányaorvos a székhely település mellett ellátta a közvetlen környékük bányatelepein is a betegek kezelését. Mivel a társpénztári létszám növekedett, szükségessé vált egy harmadik üzemorvos beállítása. 1906-tól Zagyvapálfalván kapott alkalmazást dr. Takács András. Még így sem tudták a növekvő létszámú beteget a minimális követelményeknek megfelelően ellátni. Ezért igénybe vették a távolabb fekvő bányatelepüléseken a körzeti orvosok munkáját is. A bányaorvosok csakúgy, mint a tisztviselők évi, az átlagos vájárkereset duplájának megfelelő 2400—2600 korona fizetést kaptak. Emellett ingyenes lakást, fűtést és világítást kaptak természetbeni járandóságként. 59 Az egészségügyi ellátottság javulásához járult hozzá Zagy vapálf alva községben egy járványkórház építése. 60 A társulat levelezéséből következtetni lehet a bányamunkásság fogyasztási struktúrájára is. A társulat kezelésében levő kantinok, magazinok, provizorátusok továbbra is kettős feladatot láttak el. Gondoskodniuk kellett a munkásság és alkalmazottak élelmezési és ruházkodási szükségleteinek kielégítéséről, s bizonyos mértékben azok formálásáról. Emellett a kereskedelmi hasznok útján a kifizetett bérek egy részét visszajuttatták a társulat kasszájába, s ami ugyancsak vállalati érdek volt, a munkásokat a hitelnyújtás eszközével kézben tartották. Ez utóbbi szempont a gazdasági válság idején nem érvényesülhetett a társulat számára kielégítő módon, hiszen a kettős kizsákmányolásnak ez az eszköze ä visszájára fordult. 1903 tavaszán ugyanis az eltávozott bányászok tartozása elérte a 6000 koronát. 61 A bányászok fogyasztási szokásai a századfordulót követően sem változtak meg alapvetően. Tárgyalt időszakunkban, pontosabban a századfordulótól az első világháborúig az élelmiszerek és az italok játszották a főszerepet. Az igazgatósági levelezések azt is bizonyítják, hogy a táplálkozási szokások alig változtak, vagyis csak némi módosulás következett be e téren. Az viszont teljesen egyértelmű, hogy 1906 után az élelmezésre és ruházkodásra fordított összeg évenkénti átlagban nőtt : 62 1906 311,31 korona 1907 340,22 кэгопа 1908 364,46 korona A fogyasztás azonban dolgozónként változó képet mutat. Adataink alapján a legnagyobb fogyasztók köre a családos vájárokból tevődik ki. Éves) fogyasztásukat 500—700 koronára tehetjük. Ezzel szemben a javarészt nőtlen, fiatalkorú fogatosok, csillések, napszámosok fogyasztását 100—200 koronára becsülhetjük. 63 A korabeli kimutatások szerint az élelmiszerek között a liszt- és korpafogyasztás — a környékbeli bányászok számának megnövekedése következtében •— csökkent, mivel megtermelték saját és családjuk szükségleteit. Hasonló helyzet alakult ki a hüvelyesek (bab, borsó, lencse) vonatkozásában is. A húsfogyasztás mértéke általában a korábbi évek szintjén maradt, a szalonnafogyasztás emelkedett, a zsírfogyasztás viszont csökkent, A juhtúró és savanyú káposzta fogyasztása sem redukálódott, hiszen a liptói és a krajnai munkások igénye megmaradt a felsorolt cikkekből. Eltűnt viszont a rendelésekből a babkávé és megjelent helyette a Franck52