Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Molnár Pál: Adatok a bányamunkásság létszámának, összetételének változásairól, helyzetéről, harcairól és életmódjáról 1900 és 1919 között

tékû rendezéssel a bányászok nem elégedtek meg, októberben Pap Géza miniszteri tanácsos, Molnár Béla főbányabiztos és Peyer Károly jelenlété­ben újabb tárgyalásra került sor. Az október 9-én tartott tárgyalás eredményeképpen a panaszbizott­ság által meghatározott háborús bérpótlékot 40%-ról 50%-ra emelték, Mindazok a munkások, г kik október 10-ig munkába állnak, 14 éves gyer­mekeik után 50 korona ruházati segélyben részesülnek. A társulati élelem­tárakban tapasztalt visszaélések megszüntetése érdekében a bányamun­kásság javasoljon olyan kiadókat, akik élvezik a bányamunkásság bizal­mát. Állást foglaltak abban is, hogy újból megkezdik a társulati tej kiadá­sát. Külön pontban rögzítették az igazolatlan hiányzás címén eszközölt büntetések revideálását. Ügy döntöttek, hogy igazolatlan hiányzás miatt nem szabad a dolgozóktól elvonni a családi pótlékot, ha azt a munkás még abban a hónapban pótolja. Kettő vagy ennél több mulasztás esetén a pót­lásra lehetőség nincs. Arról is született megállapodás, hogy a vasárnapi műszakot órában határozzák meg. A részleges panaszok orvoslására pedig menetközben is adnak lehetőséget. Külön pontban rendelkeztek a bánya­telepek egészségügyi, szociális, kulturális helyzetének javításáról. 27 Az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya Rt. bányáiban ugyan­ebben az időben indított mozgalom nagyjából és egészében ugyanazokat az eredményeket hozta, mint az SKB Rt. üzemeire vonatkozó döntések. Azzal a lényeges eltéréssel, hogy a drágasági pótlékot egységesen 70%­ban állapították meg. Az 1918. márciusában Baglyasalján megtartott pa­naszbizottsági ülésen a 70%-ot a 10%-os ruházati pótlékkal együtt 95%-ra emelték. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szelét már jobban érzé­kelő, és a magyar társadalomban meglevő feszültségeket elkerülni kívánó bánya vezetés a munkásság szinte minden fájó pontjára jobban reagált, mint egy évvel ezelőtt. Ennek tudható be, hogy a bányavállalat többter­melés esetén bevezeti a termelési jutalékot, megnöveli a bányászok alap­bérét, rendezi a dolgozó nyugdíjasok alapbérét. Mindazoknak, akik újév, húsvét és karácsony, pünkösd, valamint szent István napján dolgoznak, dupla munkabér fizetendő. A két bányavállalatnál a munkások sztrájkokkal, harcos állásfogla­lásokkal kényszerítették ki a munkásság jogos panaszának számottevő ré­szét. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. bányászai elsősorban a bé­kés megegyezést szorgalmazták. Ennek ellenére — elsősorban a szénme­dence munkásainak, a gyárüzemi munkások fellépéseinek eredményeként a drágasági pótlékot ott is 80%-ra emelték. 28 Az 1917-es esztendőben felgyorsult politikai válság következtében és a bányamunkások legöntudatosabb, legharckészebb csoportjának a szá­zadfordulón meginduló következetes harca eredményeként, a belügymi­niszter 1918. január 28-i leiratában végül is engedélyezte a bányász szak­szervezet létrehozását és működését. A bányászszakszervezet létrehozá­sának kezdeményezése 1917-ben indult meg azzal, hogy a szaktanács is­mételten napirendre tűzte a bányászszakszervezet létrehozását — ezen az értekezleten a salgótarjáni bányászok is képviseltették magukat —, s elhatározták, hogy az alapszabályt benyújtják a kormánynak. A belügy­miniszteri engedély után az 1918-as esztendőben sorra alakultak meg a salgótarjáni szénmedencében is a helyi csoportok. A Bányamunkás с lap 1918. március 23-i számában arról tudósítja olvasóit, hogy a legnagyobb érdeklődéssel a salgótarjáni helyi csoport ЗУ

Next

/
Thumbnails
Contents