Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Molnár Pál: Adatok a bányamunkásság létszámának, összetételének változásairól, helyzetéről, harcairól és életmódjáról 1900 és 1919 között

szemmel az agyonhajszolt emberek, mialatt kiértek a fényes palotából . . ,"

22 A századfordulót követő legjelentősebb bányászsztrájk — az 1905— 1906-os forradalmi válság talaján, de a régi sérelmek orvosolatlansága miatt — robbant ki. A munkásmegmozdulást közvetlenül kiváltó okok között a nyugdíj kérdés rendezetlensége, de méginkább a pénzbüntetések elszaporodása váltotta ki. Csupán a salgótarjáni aknákban 31 000 korona büntetéspénzt vontak le az 1905-ös évben a bányászoktól. A június 24-én kitört sztrájkhoz az SKB Rt-hez tartozó Pálfalva, Etes, Inászó, Székvölgy és Károlyakna, míg az Északmagyarországi Kőszénbánya Rt. üzemeiből Baglyasalja, Bikalak (Bikabikk), Béne (Rauakna) Csibaj és Nemti aknák csatlakoztak. A sztrájk minőségileg magasabb szinten (két bányavállalat munkásainak összefogásán) és mennyiségileg is előrelépést jelentően (4000 í6^ zajlott le. A megtorlás természetesen most sem maradt el. A bányákat 200 csendőr és 1000 katona lepte el. Feladatuk az volt, hogy megakadályozzák a munkások egymás közti érintkezését. A sztrájk szervezőit és vezetőit — 68 bányászt — a csendőrség vasra verve vitte kihallgatásra, családjaikat pedig az utcára tették. A szervezkedés teljes felderítése érdekében Budapestről titkos rendőröket hozattak, akiknek az volt a legfontosabb munkájuk, hogy kutassák fel az SZDP és Bányamunkásszövetség még le nem fogott vezetőit és akadályozzák meg az esetleges szálak felgöngyölítésével egy újabb sztrájk kirobbanását. A helyi hatósági emberek — Szecsey Jenő, Halmos Andor szolgabírák, Egri Gyula Salgótarján rendőrkapitánya — ugyancsak azon voltak, hogy a munkásság osztályharcos megmozdulását lehetetlenné tegyék. A sztrájk letörésére Olaszországból hozattak 109 bányászt. Az olasz bányászok szolidárisak voltak azonban a salgótarjáni bányászokkal. 28 bányász kivételével nem szálltak le a bányába. A sztrájk jelentőségét mutatja, hogy a képviselőház ülésén is foglalkoztak a bányászok megmozdulásával. Hodzsa Milán nemzetiségi képviselő tiltakozott a bányászokat sújtó brutális magatartás ellen. A munkásszolidaritás szép példájával találkozunk a nem kolonizált bányászok részéről. Amíg a csendőrkordon és szigorú ellenőrzés ennek nem vetett gátat, élelemmel látták el az éhező kolonizált munkásságot és azok családtagjait. Később, miután a segítségnyújtásnak ez a lehetősége megszűnt, a falvakban lakó bányászok sztrájkoltak tovább.

23 ; Az 1910-es bányászsztrájk során — a világháború előtti konjunkturális viszonyok ellenére — mintegy ötszáz bányász szüntette meg a munkát. A munkabeszüntetés legfőbb oka, hogy a bányatársaság nem tartotta be 3 évvel korábban a vállalat és a munkások között létrejött egyezséget. A szerződés ugyanis megállapította a munkabéreket, szabályozta a munkaidőt és a munkaviszonyokat is. A bányavállalat a drágulásra való hivatkozással visszaállította az 1907 előtti munkabéreket. A bányászok kérésére összehívott tárgyaláson a bánya képviselői elzárkóztak a bányászok kérésének teljesítésétől arra való hivatkozással, hogy keresetük „jobb mint Magyarország bármelyik bányájában".

24 A sztrájk leszerelésére — az eddig alkalmazott eszközök mellett — most az egyház segítségét is igénybe vették. Karancsalján pl., ahol a sztrájkolok többsége lakott, a pap arra szólította fel a bányamunkásokat, hogy álljanak munkába a régi feltételek mellett, s ne higgyenek a hamis prófétáknak, a szociáldemokratáknak, mert azok csak rosszat akarnak. Száll37