Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Múzeumaink életéből - Beszámoló a Nógrád megyei múzeumok tevékenységéről (1977)

matos-k-apcsolatot. Az intenzív igényt jól jellemzi az a tény, hogy már többintézmény jogos kívánságát, valóságos talajon álló kérését sem tudtuk kielégíteni munkatársaink elfoglaltsága miatt (pl. Bolyai Gimnázium) Többféle módszer mellett — amelyek között első helyen áll a közös kiállításnézés és tárlatvezetés — sikeresen próbálkoztunk a különféle történelmi korokból származó, gyűjteményeinkben meglevő tárgyak helyszíni — iskolai — bemutatásával, ismertetésével (pl. Salgótarján). A parasztság életmódjának bemutatására színes diákat használtunk fel. (pl. Balassagyarmaton). A fiatalokkal rendszeressé vált kapcsolatunk a II. nógrádi honismereti tábor idején is. Az év során felújítottuk több kiállítóhelyünket, és így nyílt meg Pásztón a korszerűsített régészeti, Hor Mikszáth-emlékkiállítás. Tartóssá váltak azok a kapcsolataink, amelyeket ötéves tervünkben is megfogalmaztunk. így az MGK anyagából rendeztünk sikeres kiállításokat, az Iparművészeti Múzeum bocsátott rendelkezésünkre sláger-kiállításokat (Herend, Zsolnay). A Bács-Kiskun megyei múzeumok három különböző anyagát mutattuk be Balassagyarmaton (Dunai halászat), Salgótarjánban (Kalocsai népművészet), Szécsényben (Kecskeméti Zománcművészeti Telep). A múzeumi hónap során pedig a Hajdú-Bihar megyei múzeumokkal jött létre „testvérkapcsolat". A palóckutatásban érintett megyék közül Heves megyével hagyományosan jó a kapcsolatunk. Az intézményeink személyi feltételei jelentősen javultak 1977-ben. Történész muzeológus (1 fő), művészettörténész (1 fő), fotós (1 fő), dekoratőr (2 fő) munkakör szervezésére, és az állás betöltésére nyílt lehetőségünk, és ez nagyban hozzájárult munkasikereinkhez. Az újonnan közénk került munkatársak beilleszkedése nagyobb problémáktól mentesen történt meg. Munkatervünk 1977-ben is feszített volt. Teljesítése alapjaiban sikerült. A bevezetőben hangsúlyozott jelenségek alkották tevékenységünk gerincét, amelyek mellet igen sok „aprómunka" gazdagította életünket. A kedvező tendencia megléte mellett sem volt gond nélküli ez az év sem. Mindezekről — részletezve — az alábbiakban számolok be. A KÖZMŰVELŐDÉSI TEVÉKENYSÉG JELLEMZŐI Tevékenységünk — tartalmában — elsősorban a munkásság és az ifjúság felé irányult. Ezt a feladatot úgy sikerült a korábbitól színvonalasabban végezni, hogy intenzívebb kapcsolatot alakított ki minden intézményünk néhány kiscsoporttal és ezek tagjai és a múzeumok kapcsolata tartóssá., tartalmában mélyebbé vált. Kiemelendő az a tapasztalatunk is, hogy a népművelők és a muzeológusok együttese közösen dolgozott. E viszony alapvető jellemvonása, hogy a muzeológusi munkához a szervezetében is erősödő közművelődési csoport kezd felzárkózni, és a két tevékenység között természetes munkakapcsolat és összhang kialakulásának első jeleit érzékelhettük. A — korábbiakhoz viszonyítva — gazdag kiállítási program is csak ennek eredményeképpen valósulhatott meg (lásd 1. sz. melléklet). Összesen 34 különböző műfajú, idejű kiállítást rendeztünk, amelyet 47 alkalommal mutattunk be. A látogatói létszám örvendetesen emelkedett. 318