Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Kecskeméti Tibor: Dr. Csepreghyné Meznerics Ilona dr. nógrádi őslénytani-rétegtani kutatásai

Szágí neogén Pectínidák monográfiája (1960). Megjelenési helye a Francia Földtani Társulat Mémoires-ja, mely egyike Európa legnívósabb őslénytani monográfiasorozátának, s melyben külföldi szerzőt csak igen ritkán jelentetnek meg. A munka a magyarországi neogén Pecten-félék teljes taxonómiai, faunisztikai és rétegtani feldolgozását adja. A 74 leírt taxon közül 35 Nógrádban is előfordul, s közülük egy alfaj a tudományra nézve új. Lapozva a szép kiállítású kötetet, melyben 35 fényképtáblán sorakoznak az ősmaradványok remek felvételei, a francia szövegben oldalról oldalra nógrádi helységneveken akad meg a szem: Nagybátony, Karancsalja, Kazár, Mátraszőlős s még 18 nógrádi település neve szerepel a lelőhelyek között. A monográfia nagy visszhangot váltott ki nemcsak a hazai, hanem a külföldi szakkörökben is. A szakmai érdeklődés egyszeriben az igen gazdag Pectinida-faunát tartalmazó nógrádi terület felé fordult. Szakmai kirándulások indultak Nógrádba, s ha külföldi neogén-specialista érkezett hazánkba, nem mulasztotta el felkeresni a klasszikus nógrádi lelőhelyeket. Más, fontos kutatási feladatok előtérbe kerülésével, melyek megoldása során szintén kimagasló eredményeket ért el Csepreghyné, a nógrádi vizsgálatok egy időre megszakadtak. A lényegében befejezett munkához csupán egy fontosabb kiegészítés hiányzott. Mihelyt más irányú feladatai engedték, ezt is pótolta. A hiányzó részlet, a világhírű ipolytarnóci lelőhely molluszkafaunájának feldolgozása 1967-ben került magyar és francia nyelven publikálásra (1967a, b). A Csapás-völgy, Botos-árok és Hólya-puszta több mint 50 taxont tartalmazó gazdag puhatestű-faunája alapján a lábnyomos homokkő korát a burdigalaiba határozta meg, nyugvópontra juttatva az évtizedek óta tartó vitát. E munkájával teljessé váltak s kerek, egészet alkotnak nógrádi kutatásai. Csepreghyné Meznerics Ilona nógrádi munkássága kimagasló jelentőségű. Hazánk, sőt Európa egyik leggazdagabb (közel 400 taxon) miocén puhatestű-faunáját tárta fel e területről. A fauna bővelkedik taxonómiai érdekességekben és újdonságokban is: 8 új fajt, 9 új alfajt és 1 új varietást tartalmaz (ezek felsorolása az alábbiakban közölt külön jegyzékben, néhányuk fényképe pedig az 1. táblán található). Az új taxonok közt több is viseli a „nógrádensis" és ,,cserhátensis" elnevezést, jelezve, hogy szerzőjük nevükkel is a kedvelt tájéknak akart emléket állítani. Egy-egy faj pedig a „Palócföld szerelmese", id. Noszky Jenő, illetve a salgótarjáni Bányamúzeumot létrehozó Harmath István nevét idézi, emlékeztetve a terület kutatásában szerzett elévülhetetlen érdemeikre. Rétegtani vonatkozásban felvetette és lényegében megoldotta a katt/ aquitan emelet problémáját, kimutatta a kőszénfekvő és az ipolytarnóci lábnyomos homokkő rétegek burdigalai korát, továbbá megadta az egyes miocén emeletek tartalmát s kijelölte határait. Munkássága a terület őslénytanára és rétegtanára oly erősen meghatározó, hogy minden további kutatásnak az ő munkájából kell kiindulni. 310