Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Kecskeméti Tibor: Dr. Csepreghyné Meznerics Ilona dr. nógrádi őslénytani-rétegtani kutatásai

Kecskeméti Tibor Dr. Csepreghyné Meznerics Ilona dr. nógrádi őslénytani-rétegtani kutatásai A nógrádi fiatal harmadidőszaki medence s a benne rejlő barnakőszén-telepek minél pontosabb megismerésén számos geológus munkálkodott. Közülük kiemelkedett Csepreghyné Meznerics Ilona. Míg az itt tevékenykedő szakemberek lágy többsége szinte kizárólag földtani módszerekkel dolgozott a problémák megoldásán, addig Csepreghyné Meznerics Ilona az őslénytan és réteg tan oldaláról közelítette meg a kérdéseket. Vizsgálatai számos addig megoldatlan vagy vitatott kérdésié adtak feleletet s itt tett megállapításai és eredményei nemegyszer az egész magyar miocén rétegtanra és malakológiára meghatározóak voltak. Csepreghyné Meznerics Ilona 1906. május 25-én született Szabadkán. A szabadkai és budapesti középiskolai tanulmányok után a budapesti tudományegyetem természettan—vegytan szakán végezte felsőbb tanulmányait. Itt szerzett 1929-ben középiskolai tanári oklevelet s ugyancsak itt tett 1930-ban doktori szigorlatot földtan, őslénytan és ásványtan tárgyakból. Posztgraduális képzést a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként a bécsi Természettudományi Múzeum föld- és őslénytani osztályán nyert. Itt dolgozott 1931 és 1934 között. Irányítói a hírneves bécsi paleontológiái iskola vezéralakjai voltak. Munkaterületül az osztrák miocén képződmények és puhatestű-faunájuk tanulmányozását kapta. E témakörből írta első dolgozatait. A témában való elmélyedés, a szerzett tudományos tapasztalat s az elért eredmények kiforrott kutatóvá érlelték. Hazatérése után néhány évig az Országos Ösztöndíjtanácsnál dolgozott, majd 1940-ben a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve a Természettudományi Múzeum Föld- és Öslénytárába nyert kinevezést. Itt bontakoztak ki kvalitásai igazán, s tudományos tevékenysége is itt teljesedett ki. Munkássága sokrétű volt, de elsősorban a miocén malakológiára és rétegtanra összpontosult. Eredményekben gazdag tudományos pályafutása szinte teljes egészében a Természettudományi Múzeumhoz kötődik. Ennek főbb állomásai: 307