Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Vonsik Ilona: Böjtös Sándor (1896–1975)

irányították őket. Jelentkeztek a pártbizottságon átigazolásukat és partmunkát kérve. Az 1947-es választások idején már Balassagyarmaton segítette a Magyar Kommunista Párt választási munkáját. Szándékában volt végleg megtelepedni Balassagyarmaton és a szakmában elhelyezkedni, de anyaghiány miatt nem tudták foglalkoztatni. Abban az időben a városházához végrehajtót kerestek'. Böjtös Sándor jelentkezett, de az akkori szociáldemokrata polgármester a kérelmét elutasította. 1947 októberében ismét Budapestre került és a Friss Újságnál helyezkedett el adminisztrátori munkakörben. 1948-ban a BM közigazgatási tanfolyamot hirdetett, oda kérte felvételét. Kérelmét azzal utasították el, hogy a párt 50 éven felüliekbe már nem invesztál. 1948. március—áprilisában az Áttelepítési Kormánybiztosság Somogy megyébe irányította, ahol a kitelepítési munkában vett részt. Május—júniusban a Magyarországra áttelepült cipészek szövetkezetének szervezésével foglalkozott Budapesten. Július—augusztus hónapokban Pomázon cséplőgépnél dolgozott. 1948 szeptemberétől 1949 februárjáig Budapesten az Állami Pénzverdében dolgozott, mint segédmunkás. Innen egyhónapos pártiskolára küldték. Az iskola elvégzése után a solymári szövetkezet vezetőségének kérésére a Budavidéki Téglagyár Rozália telepén a munkások élelmiszer-ellátását intézte. 1949 áprilisában jelentkezett a Néphadseregbe és a HM szolgálatába lépett. A mátraházai Honvéd Üdülőben részesült 2 hónapos hadtápkiképzésben. Innen irányították a balatonföldvári Honvéd Gyógyházba, melynek vezetésével bízták meg. 1950. március 14-én a honvédelmi miniszter őrnaggyá léptette elő. Ezzel egyidejűleg kinevezte a HM üdültetési osztályának vezetőjévé. Itt dolgozott 1951-ig, ekkor hivatásos orvost neveztek ki az osztály élére. Ezt követően a HM különböző szolgálati helyekre vezényelte. 1951-ben a balatonföldvári Honvéd Üdülőben parancsnok; 1952-ben Balatonkenesén parancsnok-helyettes; 1953-ban a hévízi Honvéd szanatóriumban parancsnok; 1954-ben a balatonfüredi ellátó részleg parancsnoka; 1955-ben a balatonlellei Honvéd Úttörő Tábor parancsnoka; 1956-ban a balantonkenesei Honvéd Üdülő parancsnok-helyettese. Innen került nyugállományba. A Néphadseregben alapszervi párttitkár és propagandista volt. 1956-ban, az ellenforradalom idején családlátogatáson Csehszlovákiában tartózkodott. Visszatérte után jelentkezett a Magyar Szocialista Munkáspártba, Balatonkenesén. 1957 februárjában Balassagyarmatra költözött, ahol a területi pártszervezet vezetőségében tevékenykedett. 1958-tól a párt városi bizottságának és végrehajtó bizottságának volt tagja. 1957. március 1-én lépett be a munkásőrségbe. 1962—63-ban elvégezte a marxizmus—leninizmus egy éves középiskoláját. 1969-ben a bíróságon népi ülnökként működött. 1972-ben, összegyűjtött nyugdíjából 20 000 forintot ajánlott fel alapítvány céljára tehetséges munkás származású gyerekek továbbtanulásának segítésére. Az alapítvány céljáról mondotta: „A szegénység miatt nem volt lehetőségem arra, hogy tanulhassak. Egész életemben mindenütt a munkásosztály ügyéért harcoltam. Sokáig érlelődött bennem a gondolat, hogy alapítványt létesítek. Ügy gondoltam, hogy ami nekem nem sikerült —, a tanulás — az váljon valóra a mai fiataloknak."

29 1972-ben e nemes cselekedetéért Balassagyarmat város Díszpolgára címet adományozták Böjtös Sándornak. 300