Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Vonsik Ilona: Böjtös Sándor (1896–1975)

tak. Segédanyagként felhasználták a Moszkvában megjelent Sarló és Ka­lapács c. politikai és szépirodalmi folyóiratot, mely a Szovjetunióban élt magyar nyelvű dolgozók lapja volt, s az internacionalisták bajtársi szövet­sége hivatalos közlönye. 17 Ezen túlmenően figyelemmel kísérték a hazai eseményeket is. így ke­rült sor arra, hogy 1932-ben mély felháborodással tiltakoztak az ellenfor­radalmi Magyarország kormánya által halálra ítélt Sallai Imre és Fürst Sándor kivégzése ellen. Böjtös Sándor öt és fél évet élt Uruguay fővárosában, Montevideó­ban. 1934-ben a „General Artigas" nevű hajóval indult haza. A kivándor­láshoz fűzött remények nem váltak valóra. Itthon maradt feleségéről és két lányáról csak ritkán tudott némileg gondoskodni. Ipolynyékre való visszatérése után, 1935-ben, Böjtös Sándort felkereste Neiner János, az érsekújvári terület akkori pártinstruktora s megkérdezte, nem volna-e kedve Lévára költözni, és ott elvállalni a Munkásotthon gondnoki teendőinek végzését, valamint a pártsajtó terjesztésének szer­vezését. Örömmel vállalta, mert így a takarítás, gondnoki teendők fejében szolgálati lakáshoz jutott. A magyar, német, szlovák és cseh pártkiadvá­nyok, lapok terjesztésével gyümölcsöző eredményeket ért el, s ennek alap­ján beválasztották a városi párt vezetőségbe, ahol mint propagandista te­vékenykedett. Ezzel párhuzamosan ellátta a Vörös Segély szervezését is. A Magyar Nap с politikai napilap — 1936—1938-ban jelent meg — szép karriert futott be Léván és környékén. A kezdetkor eladható 50-es példányszámot Böjtös Sándor szervezésében 200—250 példányra, később 400—500 példányra emelték, de május 1-én és más ünnepnapokon ezer darabot is értékesítettek. 1935-ben a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusának határo­zatai alapján a különböző demokratikus és munkáspártok széles körű an­tifasiszta egységfront létrehozására törekedtek. Ennek keretében a Cseh­szlovák Kommunista Párt tömegakciókat, „vörösnapokat" szervezett a na­gyobb városokban: Pozsonyban, Kassán, Zólyomban, melyre nagy töme­geket mozgósítottak. Böjtös Sándor a Zólyomban rendezett tömeggyűlé­sen vett részt, mint egyik szervező. A résztvevők hegyes végű botokkal voltak felfegyverkezve, mert a Hlinka-gárdisták gyakran provokálták a gyűléseket. A nagygyűléseknek olyan előadóik voltak, mint pl. dr. Herz Sándor, ismert kommunista vezető, akinek losonci lakásán 1928. február­jában rendezte meg az illegális KMP konferenciáját, zömmel a salgótarjá­ni iparvidék kommunistáinak részvételével. 18 1938 végén a Horthy-megszállás következtében a Kommunista párt illegalitásba kényszerült. Böjtös Sándor az események idején a Tátrában tartózkodott, ahonnan beteg feleségét akarta hazahozni. Visszatértében a csendőrlaktanyába kísérték, s mint magyarellenes kommunista agitátort csak mintegy két órai vallatás után engedték szabadon. 19 A felvidéken mindenki gyanús volt. A fasiszta biztonsági szervek el­sősorban a kommunista párt vezetőségi tagjai és aktivistái ellen indítottak hajszát. A csendőrnyomozók napról napra kihallgatásra vitték a kommu­nistákat. De előállították a szakszervezetek és tömegszervezetek vezetőit és tagjait is. Folyt a speciális vallatás a járásbíróságon, a Ladányi úti csend­őrlaktanyában, a Báti-parti rendőrlaktanyában. A begyűjtött lévai és környékbeli munkásoknak volt alkalmuk megismerkedni Horthy ék „fel­297

Next

/
Thumbnails
Contents