Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Kerényi Dániel: Id. Noszky Jenő (1880–1951)

Az itteni miocén is homokos, kavicsos konglometárumos rétegekből kezdődik. A tenger visszahúzódása folytán szárazulattá le±L De mégis csak a mélyedésszerű felhalmozódási medencében lehordott törmelékek lerakódásai ezek. Több helyt fossilis fatörzsek találhatók bennük. A következő rátelepülő képződmény a riölitos dacittufáknak az egész palócföldön nagyon elterjedt, fehér vulkáni hamutakarója. A tufákon kékes-szürke mocsári eredetű agyagrétegek következnek, a széntelepek közvetlen feküjében. Azután a széntelepek közti, illetve fedőrétegei. A lignites kifejlődéeű tarnóci szenek nagyobb víztartalmuknál fogva nem voltak versenyképesek, noha a ligniteket is tudjuk már javítani kalorikus értékben. A következő oldalvölgyecske a Botosárok. A felső-oligocén rétegek legmagasabb szintjében vannak, pár száz lépésre innen a Kispatak meredek partalámosásától feltárva a Koch leírta cápafogas rétegek. Mellette, illetve felette vagy 150 lépéssel tovább kis vízmosásos szakadékban a finom anyagú riolitosdacittufák feltárva s bennük a szép flóra leggazdagabb lelőhelyei. A füge, babér, pálma és sok egyéb más tropikus növény levelei, ágai és termései. Legtöbbször a legfinomabb erezet is megmaradt. A finom hulló vulkáni hamu hirtelenjében temette el. A kelet felé irányuló fővölgy folytatásában, a Csapásvölgyben, alul szintén felső-oligocén slirszerű palás agyagok váltakoznak, vékony, zöldes glaukonitos homokkő betelepülésekkel. A palásrétegek vékony héjú, tengeri kagylókból álló faunát tartalmaznak. Tovább keletre a Hólya-puszta felé az árokban ketté ágazik a völgyecske. Itt van a tarnóci látnivalók két legfontosabbika. A víz itt a fehér riolittufát és alatta a konglomerátumos homokkő legfelső határszintjét tárta fel. A miocénhomokkövön a riolittufa által eltemteve feküdt itt a palócok hajdani híres „Gyurtyánköve", a Pinus tarnocensis Tuzson törzs, az 1840-es években, amikor Kubinyi felfedezte és lerajzolta. 18 öl (34,20 m) hosszú volt, és három darabban feküdt ott már akkor is. Még régebben, amikor egész volt, és keresztben feküdt a völgyön, átjártak rajta, és ,,kőlócának" hívták. A régi 600 q-ból nincs ott 40 sem — Noszky megállapítása szerint. A bázis homokkő, amelyben feküdt, tele van fenyőtűlevelekkel és terméstobozok lenyomataival. Tehát itt élt darabokkal van dolgunk. Ezenkívül más, melegövi lombos fák levélnyomatai stb. is felismerhetők a homokkőlapokon. A legnevezetesebb az unikumszámba menő lábnyomos homokkő is itt van az árok fenekén. Tehát egykorú velük a faóriás. A kemény homokkő felületén sokféle lábnyom látható. A legnagyobb lábnyomokban Rhinocerosokra következtettek. Egyesek Mastadonokat, mások Dinotheriumokat véltek. A kisebb párosujjú őzfélének lábnyomait valamennyien elfogadták. Azonkívül új, eddig nem észlelt alaknak nyomát észlelték : nevezetesen törpe lóf élének és krokodilusnak. Noszky Jenő felhívja tudományos intézeteink figyelmét is, hogy gondoskodjanak a megfelelő feltárásról, és rögzítsék tudományosan az eredményeket, és hozzák azokat nyilvánosságra, a nemzeti becsület érdekében is. 1930 telén dr. Zsivny Viktorral, a bécsi Ásvány-Földtani és Őslénytani Múzeumokat tanulmányozta. 274