Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Kerényi Dániel: Id. Noszky Jenő (1880–1951)

lé a szénfekvő kék agyag vastagabb, több helyen helyettesíti a riolittufát is. Noszky igen részletesen foglalkozik a széntelepek fekvő, fedő rétegeivel, jellegzetes tulajdonságaival. Megállapítása szerint a II. széntelep fedőrétegeiben nagyszámú növény található, kövesedett pálmatörzsek, levelek, déli jellegű fenyők. A III. széntelep fölé felépült rétegek már jelzik a térszínváltozás kezdetét, amikor a tenger behatol a szárazulatba, és a fúrókagylók ellepik az uszadékfát. A Mátra aljában a széntelepek közül csak az első fejlődött ki, mely fölött jellegzetes slir-rétegek települtek. A tenger kerítette hatalmába a területet. Ellenben északon, ahová csak később ért el, a második és helyenként a harmadik telep is kiképződhetett. Ez a magyarázata a meghiúsult fúrásoknak, és ezen az alapon nagyon „kétes értékű hiperbola" az a — bányász körökben hangoztatott — kifejezés, hogy a salgótarjáni széntelepek egészen Hatvanig folytatódnak. Fokozatosan visszavonul a tenger a fejső mediterránban, s ez jelentkezik a fauna változásában is. Az eruptív képződmény területünkön az andezitek és a bazaltok a szénterület közepét törték át. Átalakították a széntelepeket is egy-két dmre koksszá, amit a salgótarjáni kővár környéki bazaltoknál észleltek a bányában. ! A területet alkotó elemek ismertetésével együtt vázolta a hegységszerkezettani viszonyokat. Ismerteti a vetődési rendszereket. Hű }tépet adnak a mellékelt szelvényes ábrák a salgótarjáni szénterületekről. Az egyik a területet észak—déli irányban tünteti fel. A másik szelvény К—Ny-i irányban mutatja be a vidék szerkezetét. Nyugaton az etesi sliz beöblösödés, innen kelet felé a pálfalvi és baglyasi dombokat, tetejükön a szénösszlet nyúlványaival. Noszky megállapítása szerint a felső oligocénban kezdődik területünk igazi története. A felső oligocén után a terület szárazzá válik, és az északi hegyvidékről lekerülő termelék felhalmozódásából alakul a glaukonitos homokkő rétegösszlete. Az alsó-mediterrán közepe felé a tenger lassanként előre nyomul, és kis időre hatalmába keríti a területet, csak egyes részek állnak ki szigetként. A rövid ideig tartó tengeri korszak után a terület ismét szárazzá lesz. A mélyedésekben mocsarak keletkeznek. A meleg és nedves éghajlat dús tenyészetnek veti meg az alapját, amelyek anyagából kisebb-nagyobb vastagságú széntelepek képződnek. Noszky a széntelepeket kisebb csoportokra osztva tárgyalja. 1. Mátraalji szénterület. A Mátra északi oldalán Nagybátonytól Párádig a riolittufára települve egy, az alsó telepnek megfelelő széntelep húzódik végig. A széntelep kelet felé elvékonyodik, Párádnál csak nyomokban észlelhető. 2. A Zagyva-öböl északi oldalán levő szénterület. A sós- és kishartyáni oligocén-rögtől délre és keletre több helyen mutatkozó riolittufa felbukkanása jelzi ennek a nagy terjedelmű összefüggő területnek a határát. A széntelepek itt lesüllyedtek. 3. A salgótarjáni szénterület a legérdekesebb, a legjobban tanulmányozott terület. Ezt DK—ÉNy irányú vetődések három hosszúkás sasbércre, illetőleg vetődési árokra tagolták. Keletről nyugat felé az inászói és székvölgyi árok a Somlyó—Pécskő és a Szilváskő bazaltkitörésekkel koronázott sasbércei között. Az inászói telepeket erős ve271