Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Zólyomi József: A Mailáth-uradalom cselédeinek lakáskultúrája a két világháború között

Nógrádgárdonyban és Őrhalomban nem a kemence tetején, hanem a szabadkémény alá, a sarokba épített falmasinán főztek. A két méter hosszú, és a két és fél méter széles szabadkonyhában, a viszonylag nagyméretű kemencétől nem sok hely maradt. Ezért a kemencével párhuzamos fal mindkét oldalára egy-egy félköríves 180 cm magas, 170 cm széles, 20—25 cm mély fülkét képeztek ki. Ritkán polcozták be, a legfontosabb sütő- és főzőedényeket (malomkalácssütő, tésztaszűrő, tepsik, lábasok) akasztották fel szögekre. Esetleg egy polcot tettek a fülke középmagasságában a fazekak elhelyezésére. A legtöbb helyen a konyhában semmit sem tartottak, féltettek egymástól mindent. Az egy közös konyhát használó családok között, többnyire a gyermekek miatt, állandó volt a nézeteltérés, a harag. Örömöt jelentett egymásnak, ha a közös konyhán kint felejtett edényt összetörték, a tésztaszűrőt, gyúrótáblát eldugták. Ezért igyekeztek a főzés után minden sütő-főző eszközt, a szobában vagy a kamrában elhelyezni. A közös konyha — Nógrádgárdony kivételével — mindenütt földes volt. Nógrádgárdonyban laposan elhelyezett vöröstéglákkal volt kirakva a konyha és a pitvar. A konyhát minden reggel — a nyári hónapokban — kisöpörték, vízzel fellocsolták. Természetesen mindenki, a maga részén végezte el ezt a munkát. A közös konyhát évenként egyszer meszelték, általában a falusi búcsú előtti napokban. A visszaemlékezések szerint a konyhát régebben is vízzel hígított agyagos földdel meszelték. Fehérre soha nem meszelték, mert „azon a piszok hamar meglátszódott volna". A barna színű falra mintát csak a húszas évek közepétől tettek. Mészbe mártott meszelővel fehér foltokat nyomkodtak a falra egymástól mintegy 25—30 centiméterre. A kemence kimeszelésére is a búcsú alkalmával került sor. A tetejét, oldalát barnára, az elejét mindig fehér színűre meszelték. Az elejét minden héten át kellett meszelnie annak az asszonynak, aki kenyeret vagy kalácsot sütött. A konyha meszelését többnyire közösen végezték az asszonyok, de ha haragban voltak, a saját részüket eltérő színre meszelték. A közös konyha egyező vagy eltérő színe tájékoztatta az oda belépőt, hogy használói békességben vagy haragban vannak egymással. Eltérő szín esetén nem illett a szomszédot dicsérni, találkozás esetén kedvességet kifejezni. A pitvarba tárgyat nem helyeztek. Falát, a szobáéval egyezően, fehérre meszelték. A harmincas évek elejétől a pitvarnak a közös konyha felé eső falát halványzöldre meszelték, majd fehér mészbe mártott, krumpliból kivágott rózsamintákkal díszítették. Különösen lányos házaknál terjedt el ez a díszítési mód. Az udvarra néző bejárati ajtót az ilyen házaknál még télen sem zárták be teljesen, hogy az arra járó dicsérje a díszítést. A pitvar ajtaja mindig kifelé nyílt az udvarra. A többi ajtóhoz hasonlóan, ezek is tömöttek voltak, csupán a tok felett volt két szemből álló, nem nyitható, kisméretű ablak. A pitvar és a szabadkonyha ezen keresztül kapott világosságot. d) A kamra berendezése Minden szobához tartozott egy kamra, amelynek bejárata a szobából, a közös konyhából, vagy az udvarról nyílhatott. 223