Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Zólyomi József: A Mailáth-uradalom cselédeinek lakáskultúrája a két világháború között

rés gyakran késztette őket arra, hogy más földbirtokosnál keressenek munkalehetőséget. Bútoraik, egyéb berendezési tárgyaik minőségét úgy kellett kiválasztaniuk, hogy azok a gyakori szállítások következtében ne károsodjanak túl sokat. De anyagi helyzetük sem tette lehetővé az értékesebb bútorok, egyéb tárgyak beszerzését. Ágy Az idős adatközlők nagyszüleik elbeszéléséiből úgy tudják, hogy az ő idejükben az ágy egyszerű sima deszkából készült, olyan priccs féle volt, amilyeneket a két világháború között a nagyobb gazdák istállóiban lehetett látni. A négy keskeny deszkaoldalú, deszkával borított aljú ágy, négy rövid akácfa lábon állt. Az aljára szalmát tettek, majd vastag lepedővel („szalmalepedővel") letakarták. Egy dunna, egy derekaly, három vánkus tartozott az ágyhoz. A legtöbb béresnek csak ilyen egyszerű kivitelű ágya volt. Az uradalmi gazdáknál, az ügyeskedésre hajlamos juhászoknál, az első béreseknél, valamint az első kocsisoknál már ebben az időben is ismert volt a festett tornyoságy, amelyhez szalmalepedő, egy hímzett lepedő, egy derekaly, egy dunna és hat párna tartozott. Náluk a menyasszony hozománya volt, a szegényebbeknél ágyat nem volt szokás adni a férjhez ment lánynak. Az első világháború után már a szegényebbek is asztalosnál készíttették el a hozománynak szánt ágyat. Egyszerű kivitelű, kis tornyú, sötétbarnára festett ágyak voltak. A cselédek világos színűt soha nem vettek, mert a sok koromtól, az állandó gőztől úgyis megfeketedett volna. A világosbarna ágyakat csak a parasztok vették. Az ágy a két világháború között is a leány hozományához tartozott, hat, majd a negyvenes évek elejétől kilenc párnával, 6. ábra. Láda 213