Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

•— csaknem megkötés nélkül használhatott fegyvert ; — érdekelt volt a foglyok ejtésében. (Erről a hírhedt 62. paragrafus szólt. E szerint az általa elfogott és elítélt személyek után a büntetés súlyosságának megfelelően jutalmat kapott: egy évnél rövidebb idejű börtön esetén 4 pft, 1—15 évig fokozatosan 8, 16, 25, 30 forint ütötte a markát. Ez az összeg az elfogott halálbüntetése esetén felment 60 forintig is. A megyében ezt a rendeletet azzal egészítették ki 1851. szeptember 9-én, hogy a kisebb büntetések esetén is 24 forint illeti a zsandárt.) A zsandárság népszerűtlenségének okait túlkapásaiban is kell keresnünk. Nem csak a törvény ellen vétőket üldözte, beleszólt a megyei közigazgatási, egyházi stb. ügyekbe is. Berzeviczy idéz művében egy nógrádi esetet, de Jankovich is ír erről: ,,A politikai hatóságoknak nemhogy alárendelve volnának, hanem inkább még annak ellenőrei, jelentést tesznek az államhivatalnokok működéséről, melyet megítélni, a közhangulatról, melyet felfogni nem képesek." A csendőrök parancsnoka Gyarmaton még Komáromy főszolgabírót is megfenyegette és igen jellemző magatartásukra a herencsényi kocsmáros, Suszieky Sámuel esete. A panaszból kiderül, hogy a csendőrök egy bizonyos Gábrik Mihály gonosztevő után nyomozva őt is megkérdezték, mit tud ennek hollétéről. A szerencsétlen kocsmáros hiába bizonygatta, hogy ezt az embert soha életében nem látta, a csendőrök mérgükben félig agyonverték őt.

37 A csendőrök mellett párhuzamosan működtek a régi közbiztonsági szervezet emberei, a pandúrok is, de 1851 októberében aztán végleg szélnek eresztették őket. Hatékonyabban tevékenykedtek mint a zsandárok, s a féltékenység nem egy esetben véres összeütközésben csúcsosodott ki. A megyében is ez volt a helyzet, egymás mellett működött a pandúrság és a csendőrség. Andreánszky Sándor 1850. szeptember 6-án nevezte ki Bornemissza Istvánt Nógrád megye első csendbiztosává, valamint engedélyezte 12 pandúr felállítását is. A pandúrok megszervezésére szükség volt, olvasható a rendeletben, mert ,,A Megyébe rablóknak, szökevény honvédeknek, felfegyverzett csavargóknak a száma annyira elterjedt, miután nemcsak az utazásokat, hanem úgy átallyában a közbátorságot veszélyeztetik ..." A megyei levelező ezt is hírül adta a Magyar Hírlapban, s megjegyezte, habár Bornemissza István legényei „még fölfegyverezve nincsenek, mégis naponként hozdogatnak be mindenféle gyanúsakat..." (Bornemissza István csendbiztos alakjáról és bravúros nyomozásairól Mikszáth több művében is olvashatunk. így pl. az 1878-ban írt Az apám ismerőseiben is. KRÚDY KÁLMÁN BETYÁR VAGY GERILLA? De hát miért tette Krúdy Kálmán mindazt, amit tett? Miért nem rakta le ő is a fegyvert, miért vállalta azt a sorsot, aminek vége úgyis előbbutóbb a biztos pusztulás? Sajnos itt csak találgatásokra vagyunk utalva. Milyen sors várt rá Világos után? Tiszti rangban volt, így vagy börtönbüntetés, vagy besoroztatás a császári seregbe, ahol legalább nyolc évet kellett volna szolgálnia. Erről a szolgálatról pedig neki már voltak tapasz181