Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)
Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)
ügyből még egy következtetés vonható le: a büntetés enyhe mivolta is jelzi, hogy fiatalos csínynek tekintették az egészet, mint ahogy az is volt, és az ifjú „forradalmárokat" nem kívánták megbüntetni. Másrészt, hogy az összetört kalodát éppen Krúdy Pál háza elé vitték, az azt is jelenti, hogy a két testvér között a kapcsolat továbbra is rossz volt, hiszen az unokaöccs kapva kap az alkalmon, hogy nagybácsiját bosszanthassa. 2 ' Kálmán helyzete már sokkal nehezebb. Milyen környezetben nevelkedett fel? Pereskedő, egymással veszekedő, gyűlölködő család vette körül, zilált anyagi körülmények, állandó birtokháborítások, bizonytalanság. A hangulat, a légkör ideges, amelyben lehetetlenség nyugodtan élni. A bátyjáért az apja mindent megtesz, hogy beiskoláztassa, tanult embert képeztessen belőle, vele pedig nem törődik, csaknem „vadon" nevelkedik. Csodálkozhatunk-e hát azon, ha Kálmán neve a jegyzőkönyvekben, a megyei iratokban mindig kisebb-nagyobb bűntettnél, kihágásnál, botránynál tűnik fel. 1841-ben történt első ballépése. A panasztevő, bizonyos Homolya János, egy patvarci juhászbojtár, aki „Krúdy Kálmán által történt tetemes, s ok nélküli megverettetését" panaszolja, s kéri, hogy az ügyet vizsgálják ki, s neki a tettes fájdalomdíjat fizessen. Nem lehetett az akármilyen verés, ha a megyei közgyűlés elé került. Bármennyire is sokirányú a megyei közgyűlés ügyrendje, verekedéseket csak igen ritka esetben tárgyaltak. Az eset súlyosságát és a megyei ügyintézés tehetetlenségét bizonyítja, hogy még 1846-ban sem volt vége az ügynek. Veres István szolgabíró csak 1843ban tett jelentést az előbb említett panaszra, de mindössze annyit tud mondani, hogy több tanút kihallgatott, akik ugyan „magát a cselekményt nem látták, de az azt megelőző, s következő körülményekre nézve tökéletesen megegyeznek". Két év alatt ez mindenesetre nem sok eredmény! 1844ben Veres István még mindig újabb tanúskodást terjesztett elő. 1846-ban azután befejeződött az ügy. A március 7-i ülésen Somoskőy János szolgabíró összefoglaló jelentése alapján megállapították, hogy a panasz valóban jogos, a verés megtörtént. Sajnos, itt a jegyzőkönyv megviselt állapota miatt, csak annyit tudunk kiolvasni, hogy Homolya Mihály (?), aki most szécsénykei lakos, „sérülési kártalanítási jegyzékét" valószínűleg előterjeszti. A határozat viszont olvasható, amelyben az áll, hogy a kékkői szolgabíró a vádlott atyját a sérült kártalanítására szólítsa fel, s ha ő nem akar fizetni, úgy „az illető ezred megkerestetése tekintetéből tudósítását terjessze elő". Ami számunkra a legfontosabb: 1846. március 7-én ezek szerint Krúdy Kálmán már katona volt. Nem sokkal később Kálmán teljes felmentésére tesz javaslatot Soóki Andor, ezeket mondván: „Időközben azonban a panaszlott katonasághoz menvén, tekintve ezen csekélyebb, különben is gyermeki pajkosságból elkövetett kihágást, őt további keresettől felmenteni vélekedik." A másik ügyet már korántsem lehet „gyermeki pajkosságnak" tekinteni, már csak azért sem, mert két évvel később, 1843-ban, 17 éves korában történt. Mai kifejezéssel betörésnek nevezhetnénk, de ez így nem egészen pontos, hiszen sem lakásfeltörés, sem onnan értéktárgyak elvitele nem történt. A közgyűlésen — 1843. november 27-én — előterjesztették, hogy „a megyeházában a tisztilakásokon való biztos, s bátor lét most legközelebb egy hívatlan látogatónak alattomos kutatásai által veszélyeztetett ..." Vagyis valaki hívatlan járt a megyeházán levő személyzet lakásaiban. Az elkövetéssel pedig nem más, mint a várnagy fia, Kálmán „ter173
