Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

nyilvánuló hazafias felbuzdulása — az említett Nemzeti Intézet megalapítására hivatkozva — országos hírű volt. A várnagyi teendők közé tartozott a megyei hajdúk felszerelésének beszerzése. Kardokat, kardszíjakat, tarsolyokat vásárolt, amelyekért nem egy esetben Pestre kellett utaznia. (Az útiköltség és napidíj kiadásait mindig pontosan előterjesztette!) Változatos munkájának igazolására 1837-ből egyetlen eset: egyszerre négy intézkedéséről számol be a közgyűlésnek. Igazolja bizonyos búza bevételét, a banki lakosok felsegélyezésére pénzt adott ki, a megyei vízhordó szekereket megvasaltatta és a vízi puskákat megreperáltatta, a táblabíráknak tűzifát szolgáltatott ki. Az ő feladata volt a megyeháza helyiségeinek rendben tartása, festése, hiányok pótlása stb. Ugyancsak hozzátartozott a vármegyei rabdolgoztató intézet gazdasági vonatkozású ügyeinek intézése is. Vásznat vásárolt a rabok számára, élelmet szerzett be stb.

21 A várnagyságnak azonban 1846-ban vége szakadt. Pedig az addigi választásokon, pl. 1839-ben 3—4 jelölt közül mindig Krúdyt választották. 1846-ra azonban már annyira elmérgesedett a helyzet, hogy a júliusi 15— 16-i tisztválasztó gyűlésen kibukott hivatalából. A jegyzőkönyvi bejegyzés szerint: „Várnagyságra kijelöltettek Krúdy János, Droba János, Géczi László, Paczolay Sigmond, s felkiáltás által kitűnő többséggel Droba János választatott." Kevés vigaszt jelentett számára, hogy ugyanezen a közgyűlésen táblabíróvá nevezték ki.

22 Ennek a tisztújítási vereségnek az előzményei messzire nyúlnak viszsza. A lényeg: Krúdy János egyrészt pontatlanul, fegyelmezetlenül végezte hivatali kötelességét, másrészt, ami ebből következik, tisztázatlan gazdasági ügyekbe bonyolódott. Ellenfelei igyekeztek mindent összegyűjteni ellene, ami terhelő, s erre meglehetős választékuk is volt. Krúdy több esetben visszaélt hivatali beosztásával. Az első eset még 1839-ben történt. Tóth Mihály ribai adófizető panaszt tett a megyénél ellene. Előadása szerint Krúdy gyakran berendelte őt Gyarmatra előfogat címén, s hazavitette magát feleségével Kovácsiba. Ezért viszont mindig Hugyagra, Trázsra, vagy Vadkertre szóló nyugtatványt adott, amelyet Tóth Mihálynak a megye pénztárában ki is fizettek. A visszaélés akkor derült ki, amikor az egyik ló Hugyagon lábát törte, s megdöglött. Krúdy mindössze két húszast adott, a többit majd a megye fizeti ki — mondotta. De a megye mindeddig nem fizetett. A határozat szerint ez a panasz is a „Krúdy János várnagy úr ellen feladott panaszok kivizsgálására rendelt küldöttséghez utasíttatik". Ebből két dolog olvasható ki: Krúdy ellen már korábban is voltak panaszok és annyi, hogy kivizsgálásukra külön bizottságot hoztak létre. E bizottság igen lassan végezte munkáját, mert Tóth Mihály még két esetben panaszkodik, hogy nem kapta meg a lova árát, míg 1840 végén Krúdy megfizette tartozását, s a panaszt törölhette a bizottság. Am a vizsgálat még mindig nem hozott eredményt, de 1843-ra annyira megsokasodtak Krúdy hanyagságai, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvi bejegyzésben fedte meg a várnagyot: „A megyeházában, termeiben és udvarában tapasztalt rendetlenségek várnagy úrnak hivatalja viselésében való hanyagságát újabban is tanúsítván a rendek ezért rosszallásukat jegyzőkönyvileg" jelentették ki. Utasították az elnöki hivatalt, hogy a várnagyot kényszerítsék kötelessége pontosabb teljesítésére, gondoskodjon arról, hogy a megyeháza udvarában rend legyen — „szabadon járó baromfi és marha bárkié legyen, eltávolítassék". S egyúttal a Krúdy elleni vádakat vizsgáló bi169