Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

jószág tőkéjének kamatai, vagy más javainak jövedelmei élelméül használatára meghagyassanak". Az ügy azonban nem végződött ennyiben. Egy év múlva, 1840-ben már Krúdy Mária panaszát olvashatjuk a jegyzőkönyvből, aki: „János testvére által elkövetett méltatlanságot" sérelmezi, s kéri vagyonának zár alóli felmentését, de hiába, mert a Magyar Királyi Helytartótanács 1840. január 7-ről kelt 248. szám alatti rendeletével jóváhagyta a birtok zár alá vételét és Horváth László zárgondnoki kinevezését. Krúdy Pál természetesen azonnal közbelépett. Nem szívlelhette, ha bármiből kimaradt, amiben úgy vélte, hogy neki haszna lehet. Miután Horváth László lemondott, az új zárgondnok Веке Gábor lett. De nem tudta hivatalát ellátni, mert Pál az irományokat „letartóztatta", s noha közgyűlési határozat szólította fel azok 14 napon belüli átadására, továbbra is magánál tartotta, gátolva ezzel Веке Gábor tevékenységét. Csak 1843-ban kerültek az iratok özv. Pulay Andrásné kezébe.

17 Nem tévedünk hát akkor, ha megállapítjuk, hogy a családban a két fiútestvér között volt legrosszabb a kapcsolat. Gyanúnkat igazolja egy megmaradt irat is, amelyben Krúdy Pálné Horváth Dénes ellen kelt pa( naszában azt írja: „Horváth Dénes Ür a Férjem és Testvérei közötti osztálykor is .. . Prókátori Hitének ellenére a barátságos egyezséget meg akadályoztatta, s férjem Testvérét fel bizgatván egyedül ő maga okozta, hogy a két Testvér, a köz tudomány szerint azolta legnagyobb ellenségeskedésben vagyon." Krúdy Pál irigykedve nézte testvére megyei hivatalát, pontosabban az abból származó csekélyke jövedelmet. Ez is oka volt ellenségeskedésüknek. Számos esetben panaszkodott testvére ellen birtokháborítási ügyekben. 1841-ben azért írt folyamodványt a megyéhez, mert nem tudott megegyezni Jánossal a kiskürtösi részjószágon, amit még az apjuktól örököltek. 1845-ben kelt panaszának az az oka, hogy testvére, Ebeczky József úr lóherése mellett „elfogott" egy darabot földjéből. Másik sérelme ugyancsak ebben az évben abból adódott, hogy Krúdy János most a szőlőjéből foglalt el egy részt. Testvéri viszályuk, másrészt a rendezetlen apai örökségük elosztása körüli bonyodalmakból adódott. 1841-ben János azt jelentette a megyének, hogy közte és testvérei közötti osztályos perben további intézkedésre nincs szükség, mert „ügyét a folyamodókkal atyafiságosan fogja eldönteni". Szinte természetesnek hat, hogy nem hitték el kijelentését, s megkérték a kékkői járás főszolgabíráját, kövesse figyelemmel az eseményeket, s azokról tegyen jelentést. Az óvatos álláspont jogos volt, hiszen Pál 1843ban újra csak arról panaszkodik, hogy osztályos pörükben nem tudnak dűlőre jutni, mivel János az irományokat magánál tartja, s nem adja ki. A szolgabíró javaslata: a testvérek pereljék be Jánost és így kényszerítsék őt az iratok kiadására.

18 Hogy valóban nemcsak a Krúdyakra volt jellemző ez a pereskedési hajlam, azt éppen egy családtag példájával is tudjuk bizonyítani. Krúdy Pál felesége Gaál Ludovika is perbe szállt néhány esetben. Az okok elsősorban gazdaságiak voltak itt is. 1840-ben testvérével, Gaál Amáliával közösen arról panaszkodnak, hogy a rárósi pusztában bírt jószágokat Gál Bálint jobbágy erősen megcsonkította, s ezért a megye közbenjárását kérik. Hosszadalmasabb, s szinte vég nélküli a másik ügye. Ennek tárgya a közte és testvérei között létrejövő osztály, pontosabban az osztoztató, az 167