Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

birtoklott czímből az ellentmondó jussai csonkulást szenvedgyenek, annak ezennel ellentmond, s nevezett Krúdy Pál urat minden ezen czím alatt történhető intézkedésektől tiltja, s minden e részbeni lépéseit erőtlennek lenni nyilatkoztattya."

13 E látszólag megmosolyogtató vád, s az említett ,,fülemüle"-perek korántsem veendők ilyen könnyen. Nagyon is komoly, nagyon is fenyegető problémáról volt szó: a megélhetésről. Ezeknek a nemeseknek birtokai alig voltak nagyobbak egy-egy jobb módú telkes jobbágyénál. E kicsiny területű, soványka hozamú birtokok jövedelméből kellett ellátni a családot, a közéletben részt venni, és a felszíntartásnál minden számított: egy odébbvert határjelző karó, lefoglalt tűzifa, kitalált hivatal. Küzdeni kellett, nem lehetett engedni senkinek. A birtokos középnemesség helyzetére országosan is ez volt a jellemző. A kisbirtokról keveset és minőségében is gyengébb árut képes piacra vinni, így pénzre éppen hogy szert tudott tenni. Ennek következtében életmódja is szegényes volt. Hogy magán segítsen, egyetlen eszközhöz fordulhatott: a földrabláshoz. Ennek számtalan módját alakította ki. A már említett látszólag jelentéktelen birtokháborításoktól kezdve, a szerződéses földek visszavételén, az úrbéres földek elvételén át a legelő- és erdőhasználat megtiltásáig próbálkoztak mindennel. Krúdy János hasonló ügyekben pereskedett. Egyszer őt vádolta Etthre Konstantin asszony, bizonyos meg nem fizetett adósságok miatt, máskor fí indított pert Ebeczky József ellen — birtokcsonkítás miatt. Glósz Anna Máriát ugyancsak az ügyvéd elé idézte zálogos per ügyében. Három esztendőnél is tovább húzódott viszálya Hoff man Kajetánnal (balassagyarmati orvos volt), s a főrangú Királyi Udvari Tanácsot is megjárt ügy bejegyzéseiből Krúdy János elmarasztalása derül ki. Gyurtsek Jánossal szemben viszont már ő került ki győztesen. Ami nem is meglepő, hiszen a felperes Gyurtsek egyszerű „festesz", azaz a mai fogalmak szerint festőmázoló volt. Azért pereskedett, mert Krúdy János nem fizette ki bérét. Krúdy szerint a festő egyáltalán nem fejezte be munkáját (valószínűleg a kúria rendbehozataláról volt szó) sőt, a gondjaira bízott festékből még el is lopott. Ezért tartotta hát vissza a bérét. Gyurtsekkel közölték, ügyét a közgyűlés levette a napirendről, máshol keresse igazát. Jánosfy Pál elleni ügye már nem volt ilyen egyszerű. A per még Krúdy Pál ellen indult 1835-ben, ugyanis a felperes szerint őt Krúdy Pál, a „szécsénykovácsi rétjének békés használásában háborgattatván", s emiatt tiltakozik. A két család között régebbi volt a kapcsolat, s ez fokozatosan romlott meg, elsősorban a Krúdyak jóvoltából. Két esztendő múlva teljessé vált a szakítás. János, Pál és Mária Vitális Sámuel ügyvéd útján ellentmondást terjesztettek be anyjuk ellen. Az ellentmondásból az alábbiak derülnek ki: Anyjuk még 1815. február 21-én megegyezett a Jánosfyakkal, hogy a férje és köztük levő pert — ami egy házhelynyi birtokért folyt — a maga részéről befejezettnek nyilvánítja. Az ellentmondók szerint anyjukat becsapták, mert a pert megnyerhette volna, mivel a Jánosfyaknak semmiféle bizonyítékuk nem volt a házhely eredetét illetően. Éppen ezért a gyermekek anyjuknak ellentmondanak, nehogy azt higgyék a Jánosfyak, hallgatásuk beleegyezést jelent. A végén kijelentették: „Egész ünnepélyességgel törvénytelennek, kártékonynak és így semmitérőnek nyilatkoztatván az ellentmondók édes és gyámanyjok imént érintett egyezségeit, azoknak minden pontjaira nézve ellentmondanak".

14 165