Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

igénylő. Zólyom, GömÖr, Kishont, Borsod, Heves megye egyaránt nemleges választ adott, sőt a nógrádi szolgabírák is azt jelentették, hogy a megüresedett telkekre még a megyéből sincs érdeklődés. A kovácsiak értesültek a hírlelés állásáról és elkeseredett panaszukból már szabályszerű fenyegetés olvasható ki: „Hogy ha azon elpusztult jobbágyok vissza nem állíttatnak, vagy pedig az azok után reánk háramlandó terhektül nem könnyebbíttetünk, úgy mi is a jobbágyságot letenni kénytelenek leszünk."

8 S a falut nemcsak a szegénység sújtotta. A 30-as évek közepétől állandó összeütközések voltak a helység nemeseivel, földesuraival.

9 Az állandósult összeütközéseknek több eredője volt. Panaszaik egyrészt akörül forognak, hogy az uraság cselédjei a falu legelőjét és egyéb „tilalmas" helyeit rendszeresen kisajátítják, feltörik. E cselédek természetesen uraik engedélyével és biztatásával tették azt, amit tettek. Ismerjük panaszukat éppen Krúdy Pál ellen, aki egy legelőt „megszoríttatott", vagyis elvett belőle. Ez az ügy elég nagy port kevert. A beadványból tudjuk, hogy a falu még 1835-ben írt egy panaszos levelet, amit a megyéhez akart küldeni. Ám Krúdy ezt a levelet fondorlatos úton megszerezte és Gyarmaton „azonban a tisztelt Úr nyilván a maga törvénytelen tettét is gyanítván az esedező Levélbe, azt öszve tépte és a Helység neve alatt más értelmű levelet adott be". Klasszikus esete a földesúri önkénynek! Az irat mellett van egyébként Krúdy levele is, amelyben felháborodottan szóvá teszi, hogy ellene „valami feladás" adatott, ami rágalmazás és valótlanság. Szigorúan nyo-, mozzák ki. ki írta, és büntessék meg az illetőt ! Ebeczky József földesúr szintén hasonló módon igyekezett földjét megszaporítani, s emiatt is keserves, panaszkodó levelet írtak a megyének a szécsénykovácsi jobbágyok. Panaszkodásuk másik oka néhány évvel későbbi keletű, már a 40-es évek elején keletkezett. Ebben „szécsénykovácsi adózói az úrbéri szerfeletti robotoltatás tekintetéből panaszuk óvására főügyész urat kiküldeni kérik". Miből is állt a panasz? Az 1842. január 19-én kelt beadvány szerint a lakosok azt panaszolják, hogy „némely helybeli Tettes (tekintetes) Földes Uraságok, nem te- > kintvén az Urbárium értelmében kirótt követeléseket, hanem azon túl nagy sérelmünkre az úrbéri szolgáltatásokat végezni kéntelenítettünk". Nem volt egyedi eset ez a megyében, hogy a földesurak igyekeztek semmibe venni az előírt szolgáltatásokat, s azon felül is megterhelték a jobbágyokat. Kovácsiban odáig is elmentek — olvashatjuk tovább —, hogy állataikat a falu legelőjére hajtották és pásztoraik még veréssel fenyegették a falu érdekét védő csőszöket. A lázadó hang itt is megvan, hiszen kérik a megyét, segítsen rajtuk, mert ők bánják meg: „Különben hogy ha ily napról napra való szolgálatokat fogjuk tenni, egyátallyán elpusztulunk, és így a tettes Vármegyének is nagy károsodása lenne." Tény mindenesetre, hogy két évvel később, 1844-ben a fenti panaszra reagáló zárójelentés szerint: ,,a helyszínen czélbavett vizsgálódás alkalmával a folyamodók panaszuk megszűntét jelentették ki".

10 Ebben a szegényes, pár házból álló, elégedetlenkedő kis jobbágyfaluban állt a Krúdyak nem is nagyon ősi, mindenesetre környezetétől élesen elkülönülő kúriája, amelyben a család élt, s ahonnan bonyolult ügyeiket intézték. 162