Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)
Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Az üveggyári munkások életviszonyainak és politikai mozgalmainak alakulása Nógrád megyében
gátolja a munkások kizsákmányolását, mivel ezzel más gyárakba irányította át őket. 18 * Hogy jobban megértsük a salgótarjáni palackgyárban dolgozó munkások nyomorát és szenvedéseit, a Népszava 1910-es riportját kell csak fellapoznunk. A 400 munkás kétségbeesett levele nyomán íródott riport alapján ismerte meg az ország, hogy nemcsak a bányarabszolgák nyögik a kizsákmányolás nehéz jármát, hanem szomszédságukban négy fal közé zárva 400 sorstársuk szenvedi ugyanazokat a körülményeket. Elrémisztők azok az állapotok, amiket a panaszos munkások tártak fel, és ezek között is kitűnik a fiatalkorú munkások sorsa. 12—14 éves gyerekeket napi 1 korona bérért, pokoli hőségben, életveszélyes munkahelyen foglalkoztattak a gyárban. A kapitalista lelketlenségnek a gyár valamennyi munkása áldozatul esik, mert a tüdejének és szeme világának épsége forog kockán, ha a gyárban hosszabb ideig munkát vállal. A palackgyár rettenetes viszonyait a munkások a következőkben panaszolták el: a 400 főből álló munkáslétszám fúvókból, segédfúvókból, behordó fiúkból és leányokból, fűtőkből és napszámosokból áll. A fúvóknak a nagy hőségben napi 10 órai munkaidőben kell fújniok, palackokat készíteniük. Az akkordban dolgozás eredménye lett, hogy a legnagyobb erőfejtéssel sem lehetett heti 50 koronánál többet keresni. Ez azonban nem a fúvó teljes keresete volt, mert a segédfúvókat, akik másfél órával többet dolgoztak, a mestereknek kell kifizetniük, ami fejenként 10—12 koronát tett ki. Ha levonjuk az 50 koronából ezt az összeget és az évről évre viszszafizetendő előleget, ami általában 5—6 koronát tesz ki, valamint a betegsegélyező és más egyletekre fizetendő összeget, úgy egy üvegfúvónak keresete nem több, mint heti 30—32 korona. Minden évben 2—3 hónapos munkaszünet is van, ami idő alatt a társaság nem fizeti a munkásokat, hanem csupán előleget ad, átlagban heti 20 koronát. Azonban, ha akad olyan munkás ezek között, akinek adóssága lenne, vagyis a régebbi előlegét még nem tudta letörleszteni, akkor az csak 10 koronát kap. Ebből is látható, hogy a palackgyárosok a „legmodernebb és legfurfangosabb kizsákmányolók" közé sorolhatók, mivel a fúvókat munkaadóknak tüntetik fel, ami maga után vonja, hogy a kevésbé tanult, politikailag éretlen segédfúvó, gazdasági bajai forrásaként nem a gyárosokat tünteti fel, hanem az üvegfúvó mestereket, tehát, saját kizsákmányolt társaik ellen szítják gyűlöletüket. Sokan ezek közül nem akarják, illetve nem tudják felismerni és megérteni, hogy őket nem az üvegfúvó, hanem a részvénytársaság szipolyozza ki. Gyakran előfordul az is, hogy az elavult szerszámok, a rossz anyag miatt sorra mennek tönkre a hűtőkemencébe helyezett üvegek. Ilyenkor a fúvóknak nem fizetik ki a munka után járó fizetséget annak ellenére, hogy nekik fizetniük kell a segédfúvókat. A segédfúvókból 6—7 év után lehetnek csak fúvók. A gyakorlati évek után készíthetnek csak önállóan palackokat, mivel ezeknek azonos súlyúaknak, vastagoknak kell lenniük, mert ellenkező esetben nem veszik át őket, visszaadják a fúvónak. A Társaság még ezen felül is minden száz darab palack után leszámol kettőt — vagyis 3—4 fillért. Az újság megemlíti azt az orvosi véleményt is, „hogy a salgótarjáni palackgyárban egyetlen fúvónak sincs teljesen ép tüdeje, mindnyájan tüdővészben pusztulnak el". A kemencével dolgozó 16
